2000 éves mese – szavak nélkül

Szavak nélkül, pusztán zene, tánc és humor segítségével mesélték el a Piroska és a farkas történetét az orosházi gyerekeknek a VSG Kamarabalett tagjai.


A Micimackó bérlet legutóbbi előadását április 16-án tekinthették meg a gyerekek a művelődési házban. A VSG Kamarabalett a Piroska és a farkas című darabot mutatta be.

Vass Sándor, az együttes vezetője mesélt arról, hogyan lehet szavak nélkül megértetni egy történetet az óvodás és kisiskolás korosztállyal, valamint arról, hogy miért fontos ezeknek a történeteknek az ismerete annak ellenére, hogy gyakran erőszakot ábrázolnak és félelmet keltenek.
A mai egy különleges, az eddigiektől eltérő előadás volt. Miben állt ez az egyediség?
Ez a mai azért volt rendhagyó előadás a Micimackó bérletben, mert mi tánccal interpretáltunk egy mesét, Grimm-féle Piroska és a farkas történetet. Teljesen eredetiben dolgoztuk fel, nem tettünk bele semmiféle kortárs ötletet. Az együttest a növendékeim, és most már kollégáim alkotják, köztük az NRG orosházi tanára, Annus Beáta, Vass Márta, Hankó György és jómagam. Az elmúlt egy év alatt most mutattuk be hatvanadjára ezt a darabot.
Milyen kommunikációs eszközöket használtak azért, hogy a gyerekek értelmezni tudják a történetet?
Szavak helyett az eszköz erre nem csak a táncművészet, és a zene, hanem ezek mellett a játék és a humor. Mint ahogy még a tizenéves gyerek is az iskolában bármire rávehető játékkal, úgy itt is ez történik. Ebben mi is benne vagyunk, mi ugyanúgy élvezzük és végignevetjük az egészet, mint a gyerekek. Talán ezek azok az eszközök, amik segítenek a megértésben.
Egy kevésbé ismert mesét is elő lehetne adni ilyen formában ennek a korosztálynak?
Nem véletlen az, hogy a következő mesénk, a Jancsi és Juliska is ismert. Ezek a mesék azonban, amiket a gyerekek alapvetően értenek, fogyóban vannak. Volt olyan csoport, akik ezt már az óvodában feldolgozták, de voltak olyanok is, akik még valószínűleg nem találkoztak ezzel a mesével. Nem tudom merjem-e azt mondani, hogy ez a szégyene a világunknak. Ma már vagy nem olvasnak a szülők, vagy az is lehet, hogy a gyerekek sem az ilyen történeteket igénylik.

Miért ezeket az ismert meséket választják?
Egyrészt azért, mert mindenki érti. De nem ez az egyetlen ok. Utánanéztünk, hogy mik azok a történetek, amik az emberek tudatában igazán mélyen gyökereznek. Ezek közül két olyan, egyébként több mint 2000 éves mese van, amit a Grimm testvérek a későbbiekben feldolgoztak: a Piroska és a farkas, valamint a Jancsi és Juliska. Döbbenetes például, hogy amikor egy vietnámi hölggyel beszélgettem, kiderült, hogy az előbb említett mese náluk is ugyanúgy megvan, mint nálunk. Vietnámban is ismert a kis piros ruhás kislány és a farkas története. Tehát ezek a nagyon ősi mesék, amik mindenhol ugyanazt szimbolizálják, nagyon fontosak.  A Piroska és a farkas sztorija például a női nemnek a sötéttől és az erőszaktól való félelmét testesíti meg.
Ezek nem túl félelmetesek a gyerekek számára?
Szerintem ezek nagyon fontosak. A Jancsi és Juliskánál is a dramaturgia elkészítése során ki akartuk venni azt a részt, amikor Juliska belelöki a boszorkányt a tűzbe. De a pszichiáter azt mondta, hogy igenis fontos, hogy ez a jelenet benne maradjon, az, hogy Juliska ellássa a boszorkány baját, mert a gyerekek így jönnek rá, hogy az agresszió feldolgozható, és hogy a gonosz legyőzhető.
A zeneválasztás is különleges. Egyes darabok kissé hátborzongatóak.
Az óvónénik örülnek annak, hogy klasszikus zenét játszunk. Ebben van Sztravinszkij, Beethoven, Rimszkij-Korszakov és Wagner is. Ezek a dalok érzéseket és információkat közvetítenek. Ezek a dramatikus zenék mesélnek valamiről. Időnként félelemről, időnként örömről. Nagyon fontos, hogy ezeket megismerjék a gyerekek. Missziónak tartjuk azt, hogy a tánc mellett a zenét is megismertessük a gyerekekkel.