Az ajtóban kopogtat már a karácsony, a lázas készülődés időszaka ez, minden az ünnepről szól.
Itt van a szép, víg karácsony,
élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Csillog-villog csupa drága
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.
(Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony)
Gyakran nosztalgiázunk ilyenkor, gyermekkori emlékek törnek elő. Tagadhatatlanul belőlem is.
Történt egyszer, még általános iskolás koromban, a karácsony előtti hetekben az egyik este, azon tanakodtunk bátyámmal, vajon hova rakhatták anyáék az ajándékokat. Összegeztünk, hogy hol kutakodtunk már a lakásban-egyébként ezt minden évben megtettük kisebb-nagyobb sikerrel, és rá kellett jönnünk minden lehetséges helyet felkutattunk már, ajándékoknak azonban nyoma sincs.
Éppen már vészharangot kongattunk, amikor bátyámnak eszébe jutott, hogy annak a heverőnek az ágyneműtartóját meg se néztük, amelyen éppen fekszik-egyébként az év többi napján nem töltötte be funkcióját, ezért jött az ötlet, hátha. Este 10 óra felé járhatott az idő, amikor elgondolásunkat tett követte, és megnéztük, kétségbeesés előtti utolsó reményként.
És láss csodát, tele volt becsomagolt ajándékokkal. Hatalmas volt az öröm, és a kíváncsiság, pedig nagyúr, elkezdtük volna kicsomagolni az ajándékokat, amikor anyáék benyitottak a szobába. Hát nem örültek az biztos, hogy a meglepit így lelepleztük. Kutakodásunkat az ünnepek előtt sosem értékelték. Így közölték, ajándékokra ne is számítsunk, ezeket, pedig eladják!
Persze, hogyne- gondoltuk, és teltek a napok tovább. Mondanom sem kell az ágyneműtartó közben kiürült, a lakás többi helyiségét is megnéztük, és kétségbeestünk, sehol nem voltak az ajándékok, anyáék beváltották ígéretüket. Eljött szent este napja, a fa alatt nem volt semmi. Úristen, most mi lesz, néztem kérdőn bátyámra. Anyáék meg csak csóválták a fejüket: mi megmondtuk.
Szomorúan tértünk nyugovóra, ezt megcsináltuk. Reggel bánatosan ébredve, de azért még az utolsó előtti reményben átmentünk a szobába megnézni, hogy esetleg, mégiscsak, netalántán…
És igen, és ott volt az a sok ajándék, és annyira örültünk, hogy azt sohasem felejtem el. Felnőttként ma már más értékrenddel élek, véleményem szerint; ha éppen semmi sincs a fa alatt, az sem baj, mert ha a szeretet és szeretteink vesznek körül minket, akkor mindenünk megvan, és ez a legszebb ajándék, amit csak kaphatunk. Békés, boldog karácsonyi ünnepeket!
