Az orosházi történelmi egyházak vezetői írtak karácsonyról.
A karácsonyhoz kötődő ünnepi gondolatokra kértük a város három nagy egyházi gyülekezetének vezetőjét. A római katolikus, az evangélikus, és a református egyház képviseletében osztják meg önökkel az alábbi sorokat.
Áldott éj – szentséges éj
Az éjszaka ősidők óta félelmet kelt az emberben. A gyerekek félnek az éjszakától és a sötéttől, magukra hagyottnak érzik magukat. Nemcsak az ókorban, hanem most is fél az ember az éjszakában lopakodó gonosztól, a rablóktól és útonállóktól, akik rettegésben tartják a környéket, a démonoktól, akik az emberek álmában garázdálkodnak. Mit több, éjszaka az ember saját szívére és magára sem számíthat.
A mai világban az éjszaka sötétjét egy gombnyomással világossá lehet változtatni. Mégis megvan bennünk az éjszaka sötétjétől való félelem. Ma az éjszaka jelkép lett, ami a rossz hangulatot, a levertséget, a depressziót szimbolizálja. Az éjszaka egy lelki állapot képe lett. Keresztes Szent János a lélek sötét éjszakájáról beszél, melyen az embernek lelki útjai során át kell menni. Szent Pálnál az Isten távollétének a szimbóluma.
Milyen csodálatos az Isten gondviselése az ember iránt! Jézus éjszaka születik, és ettől a félelmetes éjszaka szentséges éjszakává válik. Milyen szép szimbólum…
A sötét éjszakában megszületik az igazi világosság, és így az éj szimbóluma megszabadító, szent, ép, egészségessé válik. Már nincs mitől félni, mert Krisztus fényessége megvilágítja éjszakánkat. A katolikus liturgiában ezt az éjféli misével fejezzük ki, minden karácsony éjjelen.
A karácsony ünnepe arra hív meg bennünket, hogy bízzunk az Isten megszabadító, felemelő, és megmentő kezében. Ha az éjszaka lelkiállapotában vagyunk, akkor merjünk a kisded Jézus jászlához jönni, hogy megszabadítson a bennünk levő sötétségtől, és helyette a világosságot adja életünkbe.
Fazakas Attila plébániai kormányzó
Hogy nézel Jézusra?
Karácsonykor a világ úgy csinál, mintha Jézus születésére várna, valójában pedig meghajol a saját pogány szokásai előtt. Sajnos ezekben a napokban olyan dolgok kerülnek a középpontba, amelyek egyáltalán nem a lényegről szólnak, nem is a lényegre mutatnak. Ha Jézus elő is kerül legfeljebb, mint gyenge gyermek, akit pátyolgatni kell, hogy el ne vesszen….
Karácsony táján belesünk abba a hibába, hogy a magát erősnek tartó ember szeretné megvédeni a gyenge kis Jézuskát. Ő ott fekszik a koszos jászolban – egy csodálatos feldíszített hatalmas áruház közepén. A kis gyenge, a kis erőtlen…
Ne feledjük, hogy ez nem igaz: Jézus ma hatalmas Úr közöttünk, aki Szentlelkével át tudja alakítani az egész életünket! Nézzük meg a karácsonyi történetet: A napkeleti bölcsek és a pásztorok is úgy térdelnek a jászol mellett, mintha a római császár előtt térdelnének. Mély alázattal és szeretettel borulnak le, mert már a kicsiny gyermeknek is érzik a hatalmát és erejét.
Keresztelő János is a hatalmas és győztes úrról tesz bizonyságot: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.”
Karácsony ünnepén ne csak a csecsemő Jézus álljon előttünk, hanem a győztes Úr, akinek egyetlen szavától menekült az ördög, akinek egyetlen érintésétől betegségek tűntek el, egyetlen mozdulatától pedig lecsendesült a háborgó tenger. Az a Jézus álljon előttünk, akinek hatalmától hátraestek az elfogására érkező katonák a Gecsemáné kertben, s aki a keresztig szeretet minket.
Őt várjunk, Róla tegyünk bizonyságot egész életünkben!
Deák László, evangélikus lelkész-igazgató
Ő mindennek forrása
Ézsaiás próféta Kr.e. 700-as évek derekán így látja előre Krisztus születését: „Mert gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk. Az uralom az ő vállán lesz, és úgy fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökké való Atya, Békesség Fejedelme.” (Ézsaiás.9:5)
Az akkor Asszír elnyomás alatt élő, pártoskodástól, nemzeti széthúzástól sínylődő izraeli nemzetnek, mint ahogy nekünk is reménykeltő ígéret Jézus Krisztus személyében az a négyes meghatározás amit olvashattunk is. Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme.
Nézzük, mit ígér nekünk a szentírás Jézus Krisztus személyében e hármas tiszten keresztül:
1. Csodálatos Tanácsos. Az eredeti héber szöveg megenged más fordítási lehetőséget a tanácsos szót lehet éretni úgy is, mint eltervező, kigondoló. Tehát Krisztus számunkra az, aki a megoldások csodáját bölcsen eltervezi, kigondolja. Ő minden csodának és szabadulásnak a forrása.
2. Erős Isten. Az eredeti szöveg itt az erős szónál a héber „gibbór” kifejezést használja, ami nemcsak erőset, de profi, vitéz harcost is jelent (innen ered a Gábor személynevünk is). Ez azt üzeni számunkra, hogy Krisztus nem csak a problémák megoldásának forrása, de személyében biztos garancia arra, hogy a terv meg is valósuljon.
3. Örökké való Atya: atya szóval az ókorban politikai és vallási vezetőket tiszteltek meg. Méghozzá azért, mert ahogy a családban az apa gondoskodik, úgy a nép körében a király hatalmával, a pap bölcsességével viseli népe gondját. Vagyis Krisztus lehet a hatalomnak és a bölcsességnek az a személye, egyedüli értékhordozója, aki a gondviselést jelenti számunkra.
4. Békesség fejedelme. A békesség több mint a háború hiánya. A béke héber szava a Sálóm, a Sállam igéből származik ami azt jelenti: valamiféle tartozást kifizetni, kötelességet teljesíteni. Tehát a béke az, mikor mindenki becsületesen teszi a dolgát, mikor nem maradunk adósai egymásnak semmivel a boldogulás és a jólét lehetősége adott. Ez a béke egyedül Krisztusban van biztosítva. Lám mindez nem utópia, hiszen az első karácsonyon testöltött Ő maga. „Keressétek először az Isten országát és ráadásul mindez megadatik néktek.” (Lk.12:31)
Kovács Árpád református lelkész
