Aranyosak és szeretetreméltóak, élettörténetük nem mindennapi. Segíteni bármikor tudunk, keressék az állatvédőket.
Minden apróságnak tudnak örülni, és meghálálják a szeretetet. Példát vehetnénk róluk. Több mint 120 kutyus vár szerető gazdira jelenleg az orosházi menhelyen, valamennyien igazi egyéniségek. Néhányukat most bemutatjuk: különleges kutyatörténetek következnek.
Bobi
Az egyik legaranyosabb és legszerethetőbb kutyus, a menhely „bohóca”. 2008 májusában találtak rá az állatvédők a városban, egy másik kutyával együtt. Nagyon sovány volt. Mindössze 1 napig voltak a menhelyen, meglógtak. Bobi 2 nap múlva visszajött, azóta nem szökött el, bár mindenhonnan ki tud mászni. Lételeme, hogy szaladhasson, bohóckodhasson. Az állatvédők kedvence, imádja a gyerekeket. Már volt olyan, aki szerette volna hazavinni, de nem adták oda, ilyen jó helye ugyanis sehol sem lesz neki. Bobi imád a menhelyen élni, és mi is imádjuk őt. Képünkön a Czina iskolások kényeztetik Bobit, aki rászolgált a simogatásra.
Maci
Maci végre megvan! Majd egy évi sikertelen befogási kísérlet után „a város kutyája” szerető otthonra talált. Sokan ismerik Macit, a belvárosban szinte nap mint nap találkozhattunk vele. December közepén sikerült befogni, picijével együtt. Az orosházi állatbarátok segítségére voltak a tapasztalt, békéscsabai, altatófegyverrel rendelkező állatvédők is. Akciófilmbe illő, több órás üldözés után a Bajnok utcán tudták az altató lövedékkel eltalálni Macit. A tűzoltó laktanyáig rohant, ott esett össze. Az állatvédők köszönik a hajszában részt vevő két rendőrnek, hogy végig segítették munkájukat, nélkülük Maci még mindig az utcán élne. Köszönik Gombkötő Gábornak, hogy a hideg ellenére fáradhatatlanul végig mellettük volt, vigyázott a kicsi Macira, és segített a kutyusoknak biztonságos, meleg, szerető otthont találni. Köszönet Szokolai Imrének is, aki hónapok óta etette Macit, és segítette a többszöri befogási kísérletet. A város Macija, többé (reméljük) sosem kényszerül az utca keserű kenyerén tengetni életét.
Zeusz
A vidám kiskutyát testvéreivel együtt egy parkolóban, dobozban találták meg. Bolhásak, soványak és éhesek voltak. Egy hónapra Monorra kerültek, majd ideiglenes befogadóhoz. Játékos, jó étvágyú, boldog kiskutyák voltak. Zeusz volt az első, aki gazdára talált, Nagyszénásra, egy kisgyermekes családhoz került. Az állatvédők többször is meglátogatták, de megnézni sosem tudták, gazdája nem nyitott ajtót. Szeptemberben állatkínzás miatt szénási állatvédők kértek segítséget. Az orosházi állatbarátok legnagyobb megdöbbenésére Zeuszt találták ott. Nagyon soványan, láncra kötve tartották, kérdéses volt napokig, hogy életben marad-e. De Zeusz erős, fiatal szervezete a jó ellátás hatására hamar gyarapodni kezdett. Testvérével, Bobbal novemberben egy Csorvási úti telephelyen találtak új otthonra. Régi gazdáját állatkínzás miatt feljelentették, eredmény a mai napig nincs.
Elzi
(Fotók: Kecskeméti Krisztina)
2005 szeptemberében került első ízben a menhelyre. 4 hónaposan bukkantak rá, egy tanya mellett volt kikötve. Egy hét múlva már gazdára is talált, de gyorsan visszahozták, nem volt elég „harapós”. Hamar az állatvédők kedvence lett, még azt is megengedték, hogy a menhelyen kívül szaladgáljon. Egy ilyen séta alkalmával idegen kocsiban találta magát Elzi. Nyomtalanul eltűnt. Aztán 2006 márciusában egyszer csak ott termett a menhely kapujában, épségben. Három hónap után nagyszerű gazdát találtak számára, de 2007 májusában innen is megszökött. Egy évig nem hallottak róla, azután a városi befogó telepen leltek rá, így visszakerülhetett régi gazdájához. De megint meglógott, 2009 augusztusában találták meg. Októberben egy gyopárosi család vitte haza. Nem sokáig maradt, a városban csavargott ismét, innen vitték vissza újra a menhelyre, a már megszokott környezetébe. Jól van, sokat játszik, csak nem érti, miért szólítják Elzi helyett Csavargónak.
