Lelki feltöltődés énekkel és egy történettel, ami hitről, szeretetről, békéről és reményről szól.
Szombat délután az evangélikus templomban adventi hangversenyre várták az érdeklődőket. Nagy Krisztina énekművész a karácsonyi készülődéshez adott lelki feltöltődést. Műsorán az Ave Maria többször is elhangzott – különböző korok stílusában. Énekét Deák Gabriella kántor és Szénási Anikó zongoratanár kísérte.
Szavakkal fejezett ki bibliai és ünnepi tartalmakat Ribár János esperes. Íme, a négy adventi gyertya története:
Egyszer volt, hol nem volt,
(Fotó: Melega Krisztián)
volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első:
– Én vagyok a Béke! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta:
– Én vagyok a Hit! Sajnos, az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
– Én a Szeretet vagyok. Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
– De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
– Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a Remény!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!
