A diákok sokat készültek, meg is lett az eredménye.
Az Eötvös iskola diákönkormányzatának napja idén is sok hasznos és érdekes feladatot, játékot jelentett a tanulóknak pénteken. Ha már nem élvezhették a szünidőt, sok játékkal, saját ötleteik alapján összeállított program szerint töltötték el az Eötvös napot.
A segítő pedagógusok a szervezésben egyengették az utat, a tartalmi kívánalmakat jórészt a diákok határozták meg. Az irodalmi versenyek – mint mindig – a névadó Eötvös József életéhez kötődtek, a történelmi megmérettetések témája idén az aradi vértanúk emlékezete volt. Ahogy illik, a nap végén oklevelek és ajándék is jutott a legjobbaknak.
Kívánság szerint, vetésforgó szerűen az alsós és felsős osztályosok is többféle tevékenységet kipróbáltak a nap folyamán: kézügyességüket, logikai készségüket fejlesztő játékokat, meseillusztrációkat készítettek, táncoltak és mesét is néztek.
A felsősök előtt a nap zárásaként a 7. b-sek Bárdos Zsuzsa tanárnő átiratában és rendezésében a János Vitézt adták elő, mondhatni fergeteges sikerrel. A jó értelemben vett lázadás, a tinédzser világlátás és szóhasználat ötvöződött a feldolgozásban az eredeti szöveggel.
Az „ami kéznél van” jelmez- és kellékhasználat jól egészítette ki a kitekert szöveggel, olykor kuncogva feszengő, máskor büszkén feszítő tizenévesek játékát. A vetített háttér is sok poén forrása volt, még akkor is, ha a hozzá tartozó létra olykor akadályozta a jó színpadi képek láthatóságát. A hevenyészett fricska mögött azonban komoly munka látszott, ami mindig jót tesz a gyermekközösségeknek, és közelebb viszi az irodalmi anyagot is a diákokhoz.
A magam részéről gratulálok a felkészítőnek és a fellépőknek, a sok taps, és a hangos nevetések amúgy is jelezték nekik: jó volt, amit láttunk.
