Kiváló előadás volt arról, hogyan kezeljük a tanár- szülő konfliktusokat és azt is megtudtuk: soha ne lépjünk át a másik térfelére.
Mivel a kamaszkor mind a szülő mind a gyermek számára nehéz időszak, ezért cél, hogy a témákban jártas előadók segítségével a szülők olyan gyakorlati tanácsokat kaphassanak, amelyek segítségével jól tudják kezelni gyermekeikkel való konfliktusaikat, és így harmonikusabb családi életet élhessenek.
A Kistérségi Gyermekjóléti Szolgálat szervezésében egy már futó sorozat harmadik előadását dr. Szabó Éva a Szegedi Tudományegyetemen Pszichológiai Tanszékének egyetemi docense tartotta péntek délután a művelődési központban „Iskola és család kapcsolata” címmel.
A jelenlevők megtapasztalhatták azt, hogy ezen a délutánon nem csak, mint egy szakember tartotta az előadást a pszichológusnő, hanem mint gyakorló szülő is jelen volt, aki ugyanúgy szembesül nap mint nap a szülő és a tanár közötti konfliktushelyzetekkel. Rávilágított arra, hogy nem képzelhetjük magunkat a tanár helyébe, és nem ítélkezhetünk felette, amikor a gyermekünk valamilyen – számunkra idegen – megnyilvánulását, magatartását reagálja le, vagy minősíti, mert nem vagyunk jelen az adott szituációban, és nem tudhatjuk, hogy viselkedik csemeténk az iskolai közegben.
Egyformák vagyunk
– Mivel az iskolát el kell végezni, ezért szülőként próbáljuk meg a konfliktust elkerülni, és ne támadjunk, hanem keressünk egy közös megoldást – mondta dr. Szabó Éva, majd így folytatta:
– Egyikőnk sem magasabb rendű, mint a másik. Az életkor nem erény, nem bűn és nem érték, hanem állapot, mely folyamatosan változik. Kérdezzük meg, hogy miben tudunk segíteni, hogy ez a probléma megoldódjon, és látható, hogy a tanár is másképp fog viselkedni, ha mi is kompromisszum készek vagyunk. Ugyanakkor nem biztos, hogy jó a gyereknek az, ha a szülő nem szól egy gyermeke számára kényelmetlen helyzet miatt. Hazugság az, hogy minden gyereket egyformán szeret a tanár, lehet a miénk a kedvenc, de lehet az is, aki éppen nem váltott ki szimpátiát. Ezt el kell viselni, és egészen addig, amíg a tanár ezt az antipátiát nem viszi át az értékelésbe, addig ne szóljunk. El kell fogadni, hogy a pedagógus is ember, neki sincs minden nap jó napja, neki is érzelmei vannak, melyek valamilyen irányba viszik. Tény, hogy sok alkalmatlan van a pályán, de valljuk be, ki mondja a gyerekének ma, hogy tanár legyen?
Rosszul érint
Dr. Szabó Éva kihangsúlyozta: ne mondjuk meg a tanárnak, mit tegyen a gyerekünkkel, mert azt rossz néven veheti, mi sem szeretjük, ha a tanár beleszól a családi életünkbe. Mindig maradjunk a saját térfelünkön. Amikor a pedagógus azt kéri, hogy tanítsuk meg a gyereket, mert nem ért bizonyos dolgokat, ne tegyük, mert lehet, hogy csak ártunk vele, mivel mi sem tudjuk. Az ő feladata, hogy tanítson. A szülő sem kéri, hogy ápolja a beteg gyerekét a tanár, vagy főzze neki meg a vasárnapi ebédet. Ha a szülő elkezdi beleverni gyermekébe a leckét, azzal sérül a szülő- gyerek kapcsolata, vitát, feszültséget, agressziót válthat ki, főként serdülőkorban. Ez okozhatja azt is, hogy később, amikor szükség lenne rá, nem fog a gyermekünk megnyílni.
Maradjunk meg jó szülőnek!
– Sok gyerek szorong, ha iskoláról, tanulásról van szó.Foglalkozzunk másképp a gyerekkel, kérdezzünk másképp az iskoláról, hogy érezze azt: az iskoláról való társalgás nem feltétlen a jegyeket jelenti, hanem az élményeket, -pozitívokat és negatívokat egyaránt – melyekkel naponta találkoznak. Mi is legyünk néha gyerekek, próbáljuk ki, amit ők kérnek tőlünk, amit ők szeretnek csinálni és így lassan ők is felnőnek hozzánk! – mondta zárógondolatként a pszichológusnő.
A Kistérségi Gyermekjóléti Szolgálat az Európai Unió pályázatán nyert TÁMOP- os pályázatával családi kapcsolatokat támogató, a szülők számára külső szakemberek bevonásával előadásokat szerveznek. Az előadássorozat témái a serdülőkorral kapcsolatos problémák köré épülnek, összhangban a pályázati kiírásban meghatározott célcsoporttal.
