Pénteken táborzáróval és díjátadási ünnepséggel ért véget Gellértegyházán a Magyar Honvédség által szervezett honvédelmi tábor, melyet az elmúlt évekkel ellentétben nem honvédségi területen tartottak.
A tábor elsőszámú célja a honvédelmi nevelés elősegítése – tájékoztat a 11. Előkészítő Részleg parancsnoka Lipták József alezredes.
– Ilyen táborok nagyobb számban már 2016 óta vannak. Eddig a katonai létesítményeken belül szerveztük. Idén először tartottuk a tábort külső helyszínen. A tavaszi internetes meghirdetés után sok diák jelentkezett az ország szinte minden tájáról. Két korosztály táborozott idén is az általános iskolás korosztály 12-15 éves korig, illetve a középiskolások 15-18 éves korig. A táborok tematikáját is a gyerekek életkora alapján állítottuk össze. Az itteni, orosházi táborban az általános iskolás korosztály töltött egy kemény hetet, miközben ízelítőt kaphattak a katonaélet szépségeiből és nehézségeiből – mondta el Lipták alezredes.
Az eltelt egy hétben a tábor parancsnoka, a 11. kiképző század parancsnoka, Proháczka Zoltán százados volt. A gyerekek tábori életéről, a kiképzési feladatokról ő tájékoztatott:
– A gyerekek megkapták mindazon tudást, ami a katonaéletből gyerek szinten elsajátítható. Alaki foglalkozás, lövészet légpuskával, harcászkodás paintball fegyverrel, éjszakai riadó, tábor védelem begyakorlás, menetgyakorlat. Némi meglepetéssel tapasztaltam, milyen jó állóképességgel rendelkeznek ezek a gyerekek. Azért vigyáztunk, hogy ebben a meleg időben vegyítve legyenek a benti és a szabadtéri programok, illetve álljon rendelkezésre elegendő szünet a részükre – kezdi a százados.
Mobil nélkül is van élet!
A megszokott komfortzónát minden esetre el kellet felejteni egy időre a tábor lakóinak. Kezdve ott, hogy minden tevékenység parancsra történik, és ez sokszor nem az, amit az adott gyerek épp szeretne.
– Az első megrázkódtatáson mindjárt az első nap estek át a gyerekek, amikor le kellett adni a mobiljaikat. Természetesen a szülőkkel történő kapcsolattartást biztosítottuk, csak épp nem bármikor és bármeddig nyomkodhatták, mint egyébként. Többen katartikus élményként élték ezt meg. Az éjszakai riadó és az éjjeli járőrszolgálat volt még furcsa a számukra. Minden megpróbáltatás ellenére a tábor végi névtelem kérdőívekből az derült ki, hogy élvezték az ittlétet. Csak a reggeli torna és az éjszakai riadó nem volt ínyükre, illetve szerettek volna több lövészetet – meséli Proháczka százados.
Fejes Luca, a tábor három hölgy lakójának egyike mindig is katona szeretett volna lenni.
– Mióta az eszemet tudom, mindig katona akartam lenni. Most jött ez a lehetőség, hogy egy kicsit belekóstoljunk ebbe az életbe és nagyon örülök, hogy jelentkeztem. Mindig fiú testvéreimmel, illetve fiú társaságban játszottam, ott éreztem jobban magam, így most sem éreztem rosszul magam. A tábor minden percét élveztem. Na jó! Az alaki foglalkozást nem annyira, de az elhatározásom mellett kitartok, katona leszek – mondja az orosházi lány.
A táborlakók számára azt volt legnehezebb elsajátítani, hogy egy egységet alkossanak. Egy raj tagjai, és ennek a rajnak egy organizmusként kell létezni, mozogni, feladatot megoldani. A záró ünnepségen látottak alapján ez sikerült. Szépen, alakzatban, egyszerre lépve érkezett a 24 táborlakó rajparancsnokaik vezetésével az „alakuló térre”, ahol Proháczka századostól ki-ki átvehette azt az elismerést, amelyre egy heti munkája alapján rászolgált.
