Az Orosfarm Zrt. vezetője, de számos területen aktívan tevékenykedik. Szívesen segít másoknak, több karitatív szervezet tagja. Ha nem dolgozik, akkor vadászként járja a határt.
Gyermekkorát Pusztaföldváron töltötte, de hamar beköltöztek Orosházára. Azóta itt él, dolgozik. Mindig vonzotta a mezőgazdaság, sosem vágyott más útra. Szüleinek kisparaszti gazdasága volt, a tsz mozgalomkor édesapja vezetői beosztásban dolgozott.
– Én már kisgyermekként nagy figyelemmel követtem a munkáját. Azt mesélték nekem szüleim, hogy még a homokozóba is kukoricaszemeket vetettem és vártam, hogy azok majd kikelnek – idézi fel a kedves emlékeket mosolyogva. – 11-12 éves koromig Pusztaföldváron laktunk, de ezután Orosházára költöztünk. A művelt földjeink is Orosháza-Pusztaföldvár között voltak. Mindig vonzott ez a szakma, és szerintem a legszebb hivatás a világon, hiszen az emberek számára egészséges élelmiszert előállítani a legfontosabb dolgok egyike, különleges feladat – fogalmaz meggyőződéssel.
Az általános iskola elvégzését követően a Mezgében tanult tovább. Érettségi után az Új Élet Tsz-ben segédagronómusként helyezkedett el, majd agronómusként, főagronómusként dolgozott. Később levelezőn végezte el a hódmezővásárhelyi Élelmiszeripari Főiskola növénytermesztési szakát. Ez adta neki azt a gyakorlatot, amit aztán továbbfejleszthetett.
– Az Új Élet Tsz-ben töltött éveimnek 1992 jelentette a végét. Ekkor született egy jogszabály, melynek alapján nevesítették a szövetkezetek akkori vagyonát, és így kivehetővé váltak a vagyonrészek. Kérhettem volna egyénileg, de volt olyan lehetőség, hogy csoportok álljanak össze, és így váljanak ki a nagy anyacégből. Jó néhány kollégámmal mi ezt választottuk. Összehoztunk egy vagyoncsoportot és azt mondtuk, hogy nekünk ez a Tatársánci major az ottani eszközökkel, gépekkel, infrastruktúrával kell. Mivel megfelelő összegű volt a nekünk kiosztott vagyon meg tudtuk vásárolni. Így alakult meg az Orosfarm Zrt. 1992 szeptember 24-én – eleveníti fel a kezdeteket.
– Ám, ehhez az is kellett, hogy elég jó adottságú területeket tudtunk bérbe venni, elég nagy mennyiségben. Egyet akartunk egyformán gondoltuk a jövőt munkatársaimmal, lelkesedéssel, szakmai hozzáértéssel próbáltuk ezt a céget jobbá tenni, és ez sikerült is, hiszen ebből később egy virágzó nagy területtel rendelkező, messze földön elismert gazdaság alakult ki, amelynek most is vezetője vagyok – mondja büszkén.
Gyermekeinek szánja
Negyedévszázad alatt komoly céggé fejlődött vállalkozásuk. 38 családnak biztosítanak munkát, és Dominkó Sándor büszkén hangsúlyozza, a legmagasabb átlagos jövedelmet az Orosfarm Zrt. tudja fizetni.
– A környező mezőgazdasági üzemekhez képest másfél-kétszeres munkabért tudunk adni. Ez úgy lehetséges, hogy olyan munkatársaink vannak, akik maximálisan helytállnak, kicsit magukénak érzik a szövetkezetet. Igyekszünk minél kisebb létszámmal, minél hatékonyabban dolgozni –hangsúlyozza.
A 25 éves jubileumot idén ünnepelik. Ezt az alkalmat használják fel arra, hogy visszagondoljanak az elmúlt két és fél évtizedre, és átgondolják, hogy a folyamatosan nehezedő feltételek mellet, hogyan lehet tovább gazdálkodni.
– A most következő években, arra is kell gondolnom, hogy az Orosfarm Zrt. további működését hogyan lehet biztosítani, illetve hogyan lehet olyan személyösszetételt állítani a vezetésbe, akik eredményesen tovább tudják vinni. A négy gyermekem közül egy külföldön él, egy már mezőgazdászként tevékenykedik, kettő pedig most végzi a Mezőgazdasági Főiskolát Vásárhelyen. Reményeim szerint nekik át tudom adni a tapasztalataimat – avat be terveibe.
Segít, ahol tud…
– Mindig is szerettem segíteni az embereken. Ezt is szüleimtől hoztam, hiszen mikor tudtak és lehetőségük volt segítettek bárkinek – mondja szeretettel.
Hozzáteszi, annak idején Orosháza alpolgármestereként is olyan területeket kapott, ahol szükség volt a segítségére.
– A kisebbségi és a sportügyeket bízták rám, ez a két terület alulfinanszírozott volt, pénzhiánnyal küszködött. Amikor az önkormányzat nem tudott segíteni, én magamra vállaltam, és a cégemen keresztül próbáltam támogatni, akár a sportot, akár a kisebbségeket – emlékszik vissza.
Számos társadalmi szervezetnek volt, és soknak most is tagja. Ilyen például a Rotary orosházi szervezete, amely szintén sok rászorulónak segít. Emellett egyéb szakmai szervezeteknek, mezőgazdasági szövetségnek is elnökségi tagja.
– Amíg volt cukorrépa termesztés az országban, addig a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetségének az alelnökeként is tevékenykedtem. A saját feladatkörömön kívül, mindig vállaltam plusz munkát is, amit igyekeztem úgy ellátni, hogy az emberek megelégedésére szolgáljon – emeli ki.
Mindig kettős minőségben járja a határt
Igyekszik egyre több időt szakítani a pihenésre is. Legnagyobb kedvtelése a vadászat.
– Helyben apró vadakra, az ország más területein nagyvadakra járok elég gyakran vadászni. Nagyon megnyugtat, és kikapcsol az ezzel eltöltött idő, mert fontos számomra a természet közelsége – meséli érezhető izgalommal.
Mint mondja, mindig kettős minőségében járja a határt. Mezőgazdászként figyeli a növények fejlődését, vadászként pedig az ott megbúvó vadakat. A vadállomány része az élővilágnak, ezért kollégáival próbál nekik is élhető körülményeket teremteni. Igyekeznek erdősávokat, erdőket telepíteni, illetve olyan növényeket, amelyek megfelelő élőhelyet biztosítanak a vadak számára.
