Icu története több szempontból is rendhagyó. Egyrészt talán ő az egyetlen roma származású sajtkészítő közel, s távol, másrészt alig egy-két év alatt építette fel – divatos szóval élve – azt a brandet, amely most már nagyon sokaknak garantálja a remek minőséget. Ismerve azt a szeretet, amellyel termékeit készíti, ez nem is csoda.
Tejillat. Ragyogó tisztaság és őszinte mosoly. Ezzel fogadott minket Icu gádorosi házánál lévő sajtműhelyében. A tűzhelyen épp egy nagy adag tej várta, hogy miután felmelegszik és megkapja az oltóanyagot, sajt legyen belőle.
Figyelem, ahogy dolgozik, és közben beszélgetünk. Megkérdezem, mikor került kapcsolatba a sajtkészítéssel, mire azt mondja, gyerekként a pótnagyszüleinél. Vajköpülést és ecettel, sóval készülő gyors sajtot is ott látott először.
– De valamiért akkor még nem fogott meg. Már felnőttként kezdett érdekelni, amikor a volt szomszédasszonyom megmutatta, hogyan kell. Csinált egy natúrt, pelenkába rakta, lezárta, két húsvágó deszka közé leszorította és már készen is volt, csak ki kellett várni az idejét – kezdei a történetet.
Innentől elindult a lavina. Legalábbis a sajtkészítés iránti érdeklődés terén, mert egy negatív élmény következtében hosszú időre „visszavonult”. Aztán leérettségizett a fia és felvették az egyetemre.
– Tudtam, hogy nem lesz elég csak teheneket tartani, ennél több kell. Ugyanazzal a gyors sajttal kezdtem, amit 15 éve megtanultam, de aztán jött Farkasné Anikó körülbelül egy éve és hozott egy joghurtkapszulát. Attól kezdve nem volt megállás – mesél, miközben a tejet kavargatja.
Van kerek, szögletes, töltött és füstölt…
Kezdetben könyvekben, interneten megtalálható receptekkel dolgozott, de nem mindig stimmelt a végeredmény. Hónapokat próbálkozott, mire bekerült az egyik közösségi portál sajtkészítőket tömörítő csoportjába, ahol nagyon sokat tanult a szakmáról.
– Hárman voltak, akik rengeteget segítettek és a mai napig fordulhatok hozzájuk tanácsért, receptért. Mostanra eljutottam odáig, hogy én is kísérletezgetek, játszom az összetevőkkel. Például, amikor megláttam a tekercset a nagy sajtosoknál, akik csak krémsajtot raknak bele, mindjárt az jutott eszembe, hogy mivel lehetne még tölteni. Lett rakott szalonnás, sonkás, kolbászos – érkeztünk el a jelenig.
Ma már szinte nem tud annyi sajtot készíteni, hogy elég legyen. Mindegy, hogy kemény, félkemény, gyúrt vagy lágy, mindenféle megtalálható nála a hagyományos trappistától a camemberten át a fűszeres oliva olajban pihenő mozzarella golyókig.
– Vagy ott van például a feta. Nagyon sokan sólében szeretik, mint az én gyerekem, de úgy gondoltam, hogy beleteszem őket üvegbe is, fűszerezve, mint a krémsajt golyókat. Állandóan kattog az agyam, szeretek kísérletezni – mondja csillogó szemmel.
Hiszen a sajtnak lelke van, vallja mély meggyőződéssel, én meg arra gondolok, talán ettől is olyan ízletesek a termékei. Van nagy álma és kicsi is: szeretne egyszer sajtbisztrót nyitni, hogy megmutathassa, mennyiféleképpen használható ez a tejből oltott finomság, előtte azonban egy olyan érlelő helyiségre vágyik, ami a holland típusú sajtok készítéséhez kell. Ugyanis sajtból sose elég…
