Három évvel ezelőtt, három fővel indult, mára teljes létszámmal ténykedik a Kettőssánc téren a Harmónia és a Fordulat Klub. Előbbi a pszichiátriai-, utóbbi a szenvedélybetegséggel küzdőknek segít átlendülni a nehézségeken, legyőzni a betegséget és támaszt nyújtani addig is, míg ez sikerül. Kedden reggel születésnapi ünnepségre gyűltek össze a klubtagok.
A rendezvény egy gondolat köré szerveződött, mégpedig, hogy a társadalom továbbra is kiveti magából azokat, akik pszichés problémákkal, vagy szenvedélybetegséggel küzdenek. Erről beszélt az intézmény vezetője, Kissné Soós Edit.
– Statisztikai adatok szerint, minden negyedik magyar volt már valamilyen orvosnál, vagy állt kezelés alatt pszichés betegséggel, a szenvedélybetegséggel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy egymillió alkoholista országa vagyunk. Többek közt ezért is érthetetlen számomra ez a kirekesztő hozzáállás.
Nem gyógyszerrel, jó szóval
Általában a magyar viszonyokra a medikalizáció a jellemző. Mindenkinek adunk különféle pirulákat és attól majd rendbe jön. Az orosházi klubokban nincs gyógyszerezés.
– Egyéni és csoportos terápiás eszközökkel próbálunk segíteni az embereken. Ezen kívül van nálunk munkaterápia és zeneterápia is. Segítünk az ügyintézésben, munkahelyre bejutásban. Fontos, hogy tudják, hogyan kell viselkedni egy állásinterjún, hogy néz ki egy önéletrajz stb. – foglalja össze tevékenységüket az intézményvezető.
A legnagyobb gond, hogy a pszichiátriai és a szenvedélybetegek elszigetelődve, egyedül élnek a világban. Az ismerősök, barátok, de még sokszor a család is elfordul tőlük. A társadalom (legalább is egy jó része) hajlamos megbélyegezni őket. Nagyon nehéz folyamat és végül nehéz döntés belépni a klub kapuján.
– Ha valaki eljut addig, hogy belép a kapun, már tett egy nagy lépést a gyógyulás felé, hisz itt egy csoportba, egy közösségbe kerül, ahol hozzá hasonló problémákkal küzdőkkel kölcsönösen segítik, támogatják egymást. Ez a közösség sokszor az első lépés a társadalomba visszailleszkedés felé. Meggyőződésem, hogy mindenkinek kellene kapnia egy újabb esélyt, hisz bárkivel megtörténhet – emeli ki Kissné Soós Edit.
Vannak persze az eltelt három évnek kisebb-nagyobb sikertörténetei is. Alakultak ki az intézményben párkapcsolatok, amelyek azóta is jól működnek. Egymást szeretve, segítve, támogatva kapaszkodnak ki a „gödörből” és vannak klubtagok, akik hosszú ideje „tiszták.” Nem isznak alkoholt és nem szednek semmiféle tudatmódosító szert. Sokan vannak, akik munkát találtak. Ezekből merítenek erőt az intézményben dolgozók.
Ricsi
Szimpatikus, kedves arcú fiú, aki a drogtól próbál szabadulni. Kilencedik napja tiszta. Ez a többedik nekifutás, de most keményen elhatározta, hogy lejön a szerről.
– Hat éve voltam herbál fogyasztó, de kipróbáltam az extazit, speedet, hasist, a „lövésen” kívül mindent. Most újra megpróbálok lejönni róla. Az egyik haveromat most csukták be nyolc évre. Kinek hiányzik ez? Ráadásul az egészségem is rámegy.
Nagyon komolyan akarom, de ez még az út eleje, mert akkor lehet teljes sikerről beszámolni, ha legalább két éve tiszta az ember. Itt azért könnyebb. Nem vetnek meg, mert drogoztam, a többiek is segítenek és hát elfoglaljuk magunkat, nem egész nap az anyagon kattog az agyunk. Tegnap például kipucoltuk a kerti tóból az algát. Jók a csoportos foglalkozások is. Azért még el-elkap az ideg, az elvonási tünetek jelentkeznek, de nagyon bízom benne, hogy egyre ritkábban és végül mégis én győzök – mondja Ricsi.
Induló és beszámolók
A kis születésnapi ünnepségen az Egyesített Szociális Központ Igazgatója, Bogárné Kiss Ildikó mondott köszöntőt, majd a zeneterápiás foglalkozásokon megtanult közös indulót énekelték el a lakók. A meghívott vak, szenvedélybeteg, hajléktalan vendégek beszéltek arról, kinek, milyen problémája van az elfogadás kapcsán. Ezután az intézmény három évéről szóló kisfilmet nézték meg. Kiss Rozália rendőr zászlós tartott rövid bűn- és balesetmegelőzési előadást.
A beszélgetős zenélős délelőttöt közös ebéd és főtt kukoricázás zárta.
