A Fidesz orosházi szervezete rendezett gyertyás megemlékezést február 24-én este a Történelmi Emlékparkban. A szemerkélő esőben közel százan gondolták úgy, hogy megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól.
Elsőként Józsa Mihály előadóművész mondta el Faludy György Széljegyzet papír nélkül című versét. Őt követte az est szónoka, dr. Dancsó József. A fideszes alpolgármester, országgyűlési képviselő-jelölt visszaemlékezett azokra az időkre, amikor az embereket üldözték, megverték, börtönbe zárták és kivégezték.
– Mondják, hogy a történelem az emberiség emlékezete, azaz olyan életfontosságú párbeszéd, amely a jelenben élők és a múlt személyiségei, a múlt történései között zajlik. Valóban, a mai megemlékezésnek is ez lehet a legfontosabb célja: találkozni, és megérteni az előttünk járók üzenetét – mondta.
Megemlítette a gazdákat, akiknek lesöpörték a padlásukat, azokat, akik egyetemi végzettséggel gyári munkások lettek, a kulákokat, akik a magyar gulág foglyaiként próbáltak túlélni.
– Ha behunyjuk a szemünket egy pillanatra, láthatjuk, itt van velünk a kommunizmus egyenlőséget hirdető eszméjének százmilliónyi áldozata. Mind a százmilliónyi szenvedésben egyenlővé tett ember – hangoztatta.
– Kis híja volt, hogy ez sikerül is neki. Csak egyvalami akadályozta meg ebben a szándékában, végső soron a diadalban: az ember. Az ember, akit porszemként söpört félre az útjából. Az ember, akit a legkevésbé sem tisztelt, akit a legkevesebbre tartott. Az ember, akire csak a gyűlölet ködén keresztül tekintett – mondta.
Feltette a kérdést, hogy miért nem látjuk még mindig a kommunizmus valódi arcát, és miért nem hiszünk inkább azoknak, akik átélték a szörnyűségeket? Válaszként úgy fogalmazott, hogy a fel nem dolgozott múlt kísért, visszatér és zavarhatja az embereket.
– A szembenézés napja arra kötelez tehát valamennyiünket, hogy soha ne feledjük: a hazugságra és megfélemlítésre alapozott, az embereket szegénységbe taszító, néhány kiváltságosnak pedig korlátlan hatalmat és jólétet biztosító ördögi rendszer létezett, miként voltak gépkezelők is, akik azt mozgásban tartották. De soha ne higgyük: mindenki fogaskerék volt a rendszerben. És mindenekelőtt emlékezzünk, a porszemekre – zárta beszédét Dancsó József.
Ezt követően Kovács Árpád református lelkipásztor mondott imát, majd a megemlékezők az emlékpark központjában lévő Mária szobor köré helyezték el a megemlékezés gyertyáit.
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.
Kommunista ellenesség a Dél-alföldön
A parasztság kifosztása, a beszolgáltatás és a padlássöprés, az erőszakos téeszesítés, a kulákság elleni hadjárat, a megfélemlítés és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) terrorja váltotta ki azt az elégedetlenséget, amely a Fehér Gárda ellenállási mozgalom elindításához vezetett. Az első szerveződő egységek 1949-ben jöttek létre az Orosháza és Hódmezővásárhely közötti pusztán. A mozgalom főként a tanyai lakosságot ölelte fel, bár előfordultak Orosházán, Békéscsabán, Makón, Maroslelén és különösen Hódmezővásárhelyen városi-falusi sejtjei is.
A 24 éves Kovács István bírósági tárgyalásakor találkozott utoljára édesanyjával. A halálba készülő fiú úgy búcsúzott, hogy kitépett néhány szálat a hajából és azt adta oda anyjának, hogy maradjon neki valami emlék a gyermekétől.)
A kommunizmus fekete könyve 1997 novemberében jelent meg, azonnal hatalmas vitát kiváltva mind történészi, mind politikai körökben. A könyv adatati szerint a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható (s ezek csak a halálos áldozatok). Hazánk szovjet megszállása során 650 ezer férfit hurcoltak el a szovjet megsemmisítő táborokba.
