Minden gyerek szeret bábozni, még ha ezt nem is tudják.
A gyerekek ragyogó önkifejezési lehetőségként kezelik a bábozást. Ezt felismerve Bárdos Zsuzsa báboktató, pedagógus és az irodalmi gyűjtemény muzeológusa augusztus 3-7 között első alkalommal szervezett bábtábort a múzeum udvarán.
Elsősorban általános iskolások számára hirdették meg a tábort, de jelentkeztek óvodások is. A kezdeti 11 fős létszám az egy hét alatt napról-napra növekedett, hiszen sokan elhozták testvéreiket, barátaikat is. A gyerekek nemcsak a bábkészítés fortélyaival ismerkedtek, hanem a bábozással, mint egyfajta játéklehetőséggel is, hiszen az elkészített bábokkal mesejátékokat mutattak be.
Az első napon ujjbábokkal egy népmesét, a Babszem Jankót adták elő a gyerekek. Másnap a Fecske és a légy című fabulát játszották el termésbábokkal. A harmadik napon síkbábokkal és árnybábokkal Simonyi Óbestere elevenedett meg a paraván mögött, majd Cervantes: Don Quijote-jának Győri Vilmos által fordított változata egy részletével ismerkedtek és kesztyűbábokat készítettek.
A tábor utolsó napján kiállítást rendeztek a hét folyamán készített bábokból és a megtanult mesedarabok egyikét adták elő a megjelent szülőknek.
„Azt tapasztalom, hogy a legtöbb gyereknek van otthon bábja, de az, hogy minden nap használja, már nem jellemző, főképpen azért, mert nincs közönség, magunkban bábozni pedig nem olyan nagy élmény. Sokan előkeresték és elhozták a táborba a már-már elfeledett kedvenc bábjaikat, és itt újra „életet leheltek beléjük”– osztotta meg tapasztalatait Bárdos Zsuzsa.
Egy hét alatt sok újat tanultak a tábor résztvevői. Megtapasztalhatták azt, hogy majdnem mindenből, amely körül vesz minket nap, mint nap, lehet bábokat készíteni: a mosószeres flakontól kezdve a kavicson keresztül egészen a falevelekig mindent át lehet alakítani „életszerűvé”.
