A Don-kanyarban elhunyt magyar katonákra emlékezik a Magyar Tartalékosok Szövetségének Békés megyei szervezete a napokban. A hagyományos emléktúra első állomása Tótkomlós volt január 11-én, másnap Nagymágocson és Árpádhalmán, 13-án pedig Gádoroson és Szentetornyán koszorúztak a résztvevők.
A Don-kanyarban történteket a magyar hadtörténelem egyik legtragikusabb fejezeteként tartjuk számon. Ma már kevesen élnek az ott harcoló katonák közül, az 1990 óta minden évben megtartott emléktúra azonban segít, hogy ne merülhessenek feledésbe az események.
– A megyében nagyon sok család érintett volt ezekben és annak idején, mikor eldöntöttük, hogy a megye is csatlakozik a doni emléktúrához, elsősorban ezt vettük figyelembe. Fontosnak éreztük, hogy ők is elbúcsúzhassanak szeretteiktől, leróhassák tiszteletüket. Emellett az emlékek felidézésével szeretnénk elérni azt, hogy magyar katonának soha többet ilyen körülmények között ne kelljen bizonyítania esküjéhez és hazájához való hűségét – mondta el a gádorosi megemlékezés előtt Nagy Zoltán nyugállományú ezredes, a Magyar Tartalékosok Szövetsége Békés megyei szervezetének elnöke.
Az orosházi tartalékosok idén második alkalommal vettek részt a helyi túrán a lehetetlen feladattal megbízott, majd a -30, -40 fokos orosz télben odaveszett honvédek tízezreinek emlékére.
– Tisztelgünk az elesettek, a hadifogságba kerültek és a tengernyi szenvedést megélő hazatérők előtt – kezdte beszédét Antal László, a Magyar Tartalékosok Szövetségének orosházi elnöke. – A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A kivonuló 207 ezer emberből álló hadtest fegyverzete és felszerelése hiányosnak és korszerűtlennek bizonyult – folytatta, majd röviden összegezte a Szovjetunióban történteket.
A megemlékezés az összetartozás jelképe is
A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én már elérték, sőt át is lépték a Dont. Ezt követően mintegy 200 kilométeres szakaszt kellett védeniük. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, -35 fokos hideg mellett lendült támadásba az urivi hídfőtől indulva és már aznap 8-12 kilométert haladt előre a magyar vonalakban. Január 16-án a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget.
– A doni veszteségekről nem állnak pontos adatok rendelkezésre a mai napig sem. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 100 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el. Az elesettek és a fogságba esők pontos számát azonban nem lehet megállapítani. Sokan vannak olyanok, akik távol a hazájuktól, jeltelen sírban fekszenek. A róluk való megemlékezés az összetartozás jelképe – emelte ki Antal László.
Az ünnepség részeként Kishonti András, Gádoros alpolgármestere, a Német Tartalékosok Szövetsége Oberpfalz megyei küldöttsége, a Szent György Lovagrend Békés Megyei Priorátusa, valamint a pártok képviselői megkoszorúzták a II., majd az I. világháborús emlékművet.
A menetet alkotó mintegy harminc tartalékos és a hozzájuk csatlakozó hagyományőrzők mindezek után továbbindultak Szentetornyára, ahol ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek a világháborús hősökre.
