Csend, élet

Főként a falusi élet és a természet ihlette a Városházi Galériában kiállított legújabb képeket.
Sok lelkes művészetkedvelő jelent meg január 14-én Horváth János és Jusztin Balázs közös festménykiállítása megnyitóján, ahol beszédet mondott Bodrogi Béla. Az Orosházi Festők Csoportja Egyesület két említett tagja a közös kiállítást 2009 decemberére tervezte, ám annak megvalósítására csak most került sor.
A kiállítás pikantériája talán a különbözőség összhangjában rejlik. A két festő stílusa ugyanis eltérő, témáik és meglátásaik azonban nagyon is hasonlóak. Mindazonáltal, aki azt hiszi, hogy a két alkotó munkáját könnyedén meg tudja majd különböztetni, annak mindenképpen ajánlom, játsszon! Próbáljon tippelgetni!

Én magam lelkesen, néhol megérzésre, máshol logikára alapozva tippelgettem, de körülbelül 50 százalékos felismerő tehetségem nem túl dicsekvésre méltó. A képek színek, hangulatok, témák szerint lettek összeválogatva, így sorrendjük nem árulja el alkotóikat, sem a keretezések, amelyek között érdekes megoldásokat láthatunk.

Hosszas készülődés – rövid kivitelezés

Horváth János legújabb képeit állíttatta ki a galériában, ahol már 2010-es alkotások is láthatók. A művész elmondta, hogy képei hosszas, lelkiismeretes előkészületek után készülnek, viszont meglehetősen gyorsan: egy-két napos munkával. A most kiállított alkotásai között találunk megnyugtató vidéki idillt – ezt a hangulatot adja át a Tihany vagy az Öregtanya, szinte meseszerű fehérségével egészen üde érzéseket kelt az emberben az Olvadás és a Téli rege című kép.
Mindezek mellett nagyon élénk, színes alkotásokat is megnézhetünk. A vakablak ünnepe nevezetű festmény cikázó téglái és háttere már önmagában is izgalmas, a vöröslő virág a kép közepén pedig csak még jobban megbolondítja az alkotást. Nem hiányoznak a kiállításról a különböző (pl. az életteli Citromos) csendéletek sem. A művész alkotásai közül számomra a Balatonfüred című a legmeghatározóbb. A vízi idill a vitorlásokkal minden bizonnyal szép nyári emlékeket idéz mindenkiben.

A Kecskék a kedvenc

Első ránézésre Jusztin Balázs munkái sem különböznek nagyon. A kaszaperi születésű művész is a falusi természetet, tájakat örökítette meg a kiállított olajképeken. A 2004 óta igen aktívan alkotó festő képeihez mindent maga készít el: legyen az a vászon kifeszítése, vagy a különböző klasszikus alapozások felvitele. Körültekintése meg is látszik az alkotásokon, igen kidolgozott, hatásos képeket állít a közönsége elé.
Kimondottan határozott, ízlésesen erőteljes kép a Balatoni ősz. Ennél is dinamikusabb alkotások a Szilvás csendélet – mely színeivel szinte éget – , valamint a Gyimesi szénaboglyák. A Spanyol emlék című kép kompozíciója egyfajta külföldiesen elegáns idillt mutat meg. Ezek mellett pedig néhány pasztelles, finomabb színvilágú képet is megtekinthetünk, mint a Tehénitatás vagy az Erdei út. Az én személyes kedvencem azonban a Kecskék című festmény: ez a kép egyszerre gyermekien egyszerű, mégis életszerű és kedves. Az állatok jámborsága, kusza elhelyezkedésük és a színválasztás nagyszerű összhatást keltenek.
Aki teheti, látogasson el a Városházi Galériába március 2-ig, és csodálja meg Horváth János és Jusztin Balázs festményeit.