Ismét kiállítás megnyitójának helyszíne volt a Városi Képtár, május 9-én vette kezdetét a Tavaszi trillák tárlata. Az elkészített festményeket, alkotásokat bemutató művészek a megnyitó során is felléptek különböző produkciókkal.
A művészet egy olyan önkifejezési mód, mely segít az alkotóknak a mindennapokból kapott ingereket saját érzéseik és látásmódjuk alapján a nagyközönség elé tárni és ezáltal újraértelmezni a hétköznapok sokszor zavaros világát – ezekkel a gondolatokkal vette kezdetét május 9-én a Városi Képtárban a Tavaszi trillák nevet viselő tárlat, ahol ezúttal több szerző is bemutatta az elmúlt hónapok során elkészített munkáit.
A megnyitón részt vett a város alpolgármestere, Oravecz Nóra is, elmondása szerint a művészek Isten külön teremtményei, hiszen olyan dolgokat adnak nekünk vissza, amiket Isten teremtett. Bízik benne, hogy a csütörtöki délután főszereplőinek a későbbiekben is számos kiállítása lesz majd Orosházán, rajtuk keresztül pedig még több olyan művészembert is megismerhetnek majd, akiknek a csodáit az orosháziak is meg tudják tekinteni.
A rendezvény vendégeit Martonosi Csaba köszöntötte, aki egyesével is bemutatta a művészeket. Vígh Barbara életének minden pillanata alkotással telt: rajzolt, kézműveskedett, megtanulta az olajfestés csínját-bínját, grafikusként végzett Szegeden, de jelenleg Békéscsabán bontogatja szárnyait. Festményei színekkel telik, alkotásairól szeretet, vidámság és szabadság sugárzik vissza.
Martonosi Amália, művésznevén Mia mindössze két éve rajzol és egy éve fest. Kiállított képei változó stílusban készülnek, van absztrakt vagy éppen szürrealista típusú alkotása, grafikákat és olajfestményeket is szívesen készít. Szeret önmegvalósítani és láthatóvá tenni érzéseit és a gondolatvilágában megjelenő képeket. Feloldást jelent neki, hogy így fejezheti ki magát, amit szeretne megmutatni és továbbadni mindenkinek.
Lévai Líviának, művésznevén Lulunak a rajzolás iránti szeretete a közelmúltban bontakozott ki, művészetére a környezetében élők voltak nagy hatással. Képzeletét szürrealizmus, ellentétek összekapcsolása jellemzi, művészete a tánc iránti szeretetében is kiteljesedik, amiből egy kis ízelítőt is nyújtott a megnyitó részeként.
Nagy Zoltán életét a mai napig meghatározza az az élményvilág és gondolkodásmód, amit gyermekkora roma közösségének mindennapjai nyújtottak számára. Ez az örökség befolyásolja ma is a rá hatással lévő külső ingereket. A festészet sokáig útkeresés volt számára, de mindig a belső világ kifejezéseként élte át. A gondolatait, érzéseit, érzelmeit a természet képeivel fejezi ki. Festményeivel ki tudja fejezni azt, amit nem lehet kimondani.
A megnyitó része volt még egy-egy zenés, táncos és irodalmi produkció is, érzékeltetve, hogy ezek a művészeti ágak hogyan fonódnak össze és ihletik meg az emberek érzelemvilágát.
