1974-ben, tehát éppen 50 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Orosházán a Könd utcai óvoda. A félévszázados jubileum alkalmából Mayer Erzsébettel beszélgettünk, aki ebből az 50-ből 40 éven keresztül dolgozott az intézményben. Örömmel idézte fel a kezdeteket, számos érdekességet, kedves történetet hallhattunk tőle.
– 1974 januárjában adták át a Könd utcai óvodát. Ekkor volt pár hetünk, hogy alkalmassá tegyük a gyerekek fogadására. Takarítással kezdtünk, majd a működéséhez szükséges dolgok vásárlásával folytattuk, mivel nulláról indultunk. Edények, tányérok evőeszközök, poharak, függönyök, törölközők vásárlása, majd az ágyneműk varrása következett. Mindenbe bele kellett hímezni a K betűt, mint Könd ovi, mert akkor még volt mosoda az Ady utcai oviban, ahová elvitték kimosni ezeket a dolgokat. Az öltözőszekrényekre, törölközőtartókra a gyerekek jeleit felfestettük. Végül február 1-én nyitottunk, Sisák Elekné Katika vezetésével megindult az élet az óvodánkban – tért ki a történet kezdetére.
Az óvoda egy ifjúsági lakótelepen épült, ahol sok volt a gyermek. Abban az időszakban, amikor még szigorúan három csoport volt (kiscsoport, középső- és nagycsoport) az ovikban, a Könd utcai óvodát két csoportosra építették. 44- és 45-ös, tehát meglehetősen nagy létszámokkal indult útjára 1974-ben az első két csoport. Hamar rájöttek, hogy ez így nem lesz jó, nem lesz elég a két csoport. Ekkor a bölcsőde 6 csoportjából kaptak egy csoportszobát, ahol a mindenkori kiscsoport működhetett, akik aztán egy év elteltével átjöttek az óvodai oldalra, helyet adva az újabb kiscsoportnak, akiknek a zöme pedig a bölcsődés gyermekekből tevődött ki.
– Így könnyebb volt a beszoktatás, mert csak egy ajtóval kellett arrébb menniük, amikor ovisok lettek. Volt egy bölcsis kislány, amikor éppen én voltam ott a kiscsoportos óvó néni, ő rendszeresen átszökött és elvegyült az ovisok között, olyan jól érezte magát nálunk. Rengeteg volt az óvodába beiratkozó gyermek, akiknek jó, ha a felét fel tudtuk venni. Így újabb döntés született, a vezetői iroda és az elkülönítő közötti falat lebontották és csoportszobává alakították az így kapott helyiséget – mesélte Erzsébet.
Mint mondta, a kórházi dolgozók nagyon örültek az új ovinak. Kórházi óvodának is becézték, mert a dolgozók gyermekei is oda jártak. Reggel beadták a gyermekeket, átmentek az úttesten és már ott is voltak a munkahelyükön. Közben az intézményben folyamatosan igyekeztek csinosítani a csoportszobákat. Foglalkozási eszközöket gyártottak (matematika), mert a nulláról indultak, egy-egy feladathoz ennyi gyermeknek minimum 500 darab kellett és szerették volna, ha minél változatosabb eszközökkel kedveltethetik meg velük a számok világát. Az udvart is felszerelték játékokkal, mászókákkal, hintákkal.
– A Bajnok utcai lakótelepről kaptunk egy mászókát, az volt az első udvari játékunk. Minden pályázati lehetőséget kihasználtunk ezen céljaink eléréséhez. Volt az udvarunkon egy szuper medence, aminek a gyermekek nagyon örültek, a nagy melegben lehetett pancsolni. Sok évig kiváltságos helyzetben voltunk, mert ott helyben főztek a konyhás nénik, finomabbnál finomabb ételeket, mert mi még sokáig nem a napközi konyháról kaptuk az ebédet – idézte fel.
Komoly szakmai munka is folyt náluk. Rendszeresen, már a kezdetektől fogva jöttek Szarvasról, az óvónőképzőből vizsgagyakorlatra az óvónő jelöltek, majd náluk tették le a gyakorlati vizsgájukat, ilyenkor mindig házhoz ment a vizsgabizottság. Eleinte Nyergesné Katalin, majd később, ahogy elvégezte az óvónőképző főiskolát, már maga Erzsébet is rendszeresen ellátta a mentor szerepkört. Az 1990-es évek közepén már egyre kevesebb pénz jutott az óvodákra, játékok, foglalkozási eszközök vásárlására.
– Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy épp akkor jártak hozzánk az OTP vezetőjének, Tóth Gézának a gyermekei, ő pedig felajánlotta, hogy létrehoz az ovinknak egy alapítványt, ha hajlandóak vagyunk vezetni. Természetesen vállaltuk a működtetését, így tudtunk minden évben pályázatokon részt venni, amiket sorra meg is nyertünk. Az így nyert összegből bővítettük többek között az udvari és csoportszobai játékokat is.
Az alapítványnak én is tagja voltam, az utolsó 10 évemben pedig az elnöke is lettem. Örülök, hogy 40 évet ebben az óvodában dolgozhattam, kellemes emlékeim vannak az ide járó gyermekekkel és szülőkkel kapcsolatban, van olyan család, melynek tagjai több generáción keresztül a Könd utcai oviba jártak – zárta le visszaemlékezését Mayer Erzsébet.
Önöknek milyen emlékeik fűződnek a Könd utcai óvodához?
