Podmaniczkiné Szegi Katalin Podmaniczki Krisztián boldog felesége, és négy tündéri kisgyermek boldog édesanyja. A legnagyobb Frigyes, őt követi időben Matyi, majd Dorci, végül Julcsi. Velük beszélgettünk a karácsony üzenetéről.
– Anya, apa, gyerekek, csupa szív, szeretet…gyermekkoromban nálunk így nézett ki a szenteste, talán ezért is lettem karácsonymániás – kezdte Kata. – Anyukám is imádja ezt az ünnepet, amit igazából ő hozott be a családba. A nagyszüleimnél ugyanis nem volt karácsonyozás, anyu vette meg az első fát az ipari tanulói fizetéséből. Úgyhogy én otthonról hozom ezt a lelkesedést. Túlzás nélkül már nyáron elkezdek készülődni, tervezni, szervezni. De nálunk a gyerekek is ilyenek. Az advent kezdetén nekem csak annyi a dolgom, hogy odategyem eléjük az öt doboznyi belső dekorációt, ők pedig nekiesnek, és hatalmas örömmel az arcukon ünnepi díszbe öltöztetik az egész házat.
A Podmaniczki család karácsonyfája bombabiztos. Erről az édesapa, Krisztián gondoskodik.
– Mielőtt megszülettek a gyerekek, utánaolvastam, hogyan rögzíthetném tökéletesen a fát – mesélte Krisztián. – Remek ötletre bukkantam a neten, mi is ezt a módszert használjuk már évek óta. Nem talpba rakom a fenyőt, hanem a mennyezethez rögzítem. Valójában a mi karácsonyfánk nem áll, hanem lóg. De így legalább biztosan nem borul fel. Azért arra ügyelünk, hogy az alja leérjen a földre, hisz mégis csak furcsán nézne ki, ha lebegne.
A fa feldíszítése közös családi program, akárcsak az utána következő otthoni mozizás. Katáék az örök klasszikus Reszkessetek, betörők!-re esküsznek. A filmezés után jöhet a vacsora, majd az ajándékbontás.
– Sokat gondolkoztam azon, milyen menüt készítsek, amit a gyerekek is szívesen megesznek, és az ünnepi asztalra is illik – folytatta Kata. – Kacsamellet sütök majd áfonyaszósszal és burgonyakrokettel, ez gyorsan megvan, így lesz időnk a közös játékra. A kicsik minden évben küldenek levelet a Jézuskának, akinek vagy sikerül teljesíteni a kérésüket, vagy nem. Elfogadják az utóbbi verziót is. Érzik, hogy nem ez a legfontosabb. A legtöbbet mindannyiunknak az jelenti, hogy együtt lehetünk.
Az édesanya óvodai és iskolai szociális segítőként dolgozik, munkájának része, hogy nehéz sorsú gyermek lelkét ápolja.
– Tudom, látom, nemcsak karácsony előtt, hanem folyamatosan, hogy milyen sokan nélkülöznek. Sok évvel ezelőtt ezért is indítottuk útjára Petrus Márta barátnőmmel a Jézuska járatot, amely aztán országos szintű jótékonysági akcióvá nőtte ki magát. Jól eső érzés ajándékot kapni, főleg egy gyermeknek, de vallom, a legnagyobb sérülést nem ennek hiánya okozza.
– Sokkal nagyobb sebet ejt az elhanyagoltság. „Hétperces gyerekek”, így hívják ezt a generációt. A magyar szülők átlagosan ennyit, napi hét percet beszélgetnek a gyerekeikkel. Elszomorító. Pedig mind vágyik a figyelemre, a törődésre. Nem tudom, karácsonykor, a szeretet ünnepén vajon jut-e több idő. Mert ez lenne a legnagyobb ajándék – emelte ki.
Nem könnyű a négygyermekes anyukák élete, komoly kihívásokat tartogat minden egyes nap. Kata kolléganői ironikusan megkérdezték tőle, várja-e már a téli szünetet. Azt gondolták, könnyebbek a munkás hétköznapok, mint az otthoni nyüzsgés. De nem a várt választ kapták.
– Elindulni egy iskolással, két ovissal és egy bölcsissel reggel, kész őrület. „Siess már!”, „Haladjunk!”, „Elkésünk!”…ettől hangos a ház. Aztán be a kocsiba egy társa, két táska, száz táska, de ma kell az ünneplő, de a másiknak szakköre lesz és még sorolhatnám. Mennyivel szebben indul a nap, mikor ébredés után nem kell sietve ölelni, helyette van még idő bújni, ringatni. Így képzelem ez a karácsony reggelét is.
– Megkímélem magam és így az egész családot a stressztől, időben megvettem az összes ajándékot, a süteményt pedig cukrászdából hozom. Évek munkájába telt, de sikerült meggyőznöm anyukámat is, hogy ne a rohanásból álljon az ünnep. Így ma már karácsony másnapján nem ebédre, hanem egy kellemes délelőtti habos kakaózásra vár minket.
– Mert hát rendszerint miből állnak ki az ünnepek? A háziasszony süt, főz, terít, majd tálal és mosogat, így kimarad mindenből, a gyerekek ajándékbontásából, a nyugodt beszélgetésekből. Ez nekünk nem kell! Tíz órára megyünk a szüleimhez, akkorra anyu azért süt egy sütit, úgysem tud pihenni, aztán eltöltünk együtt szeretetben, nyugalomban néhány órát. Utána átmegyünk Üllésre sógornőmékhez egy ottalvós buliba. Mikor az aprónép elcsendesül, előkerül a kártya, a társasjáték, egy jó bor, és nagyon jól mulatunk. Ebben a rohanó világban megbecsüljük ezeket a perceket – mesélte Kata.
Kata családjánál szokás, hogy karácsony estéjén minden közeli szerettükért gyújtanak egy-egy gyertyát. A megemlékezést ő is hozza otthonról, náluk is ég ilyenkor egy-egy láng. Krisztiánéknál inkább a mókázásról, a bolondozásról szólt ez a nap. Főszereplőinknél ezek keveréke jelenik meg.
– A kettőből gyúrtunk egy harmadik verziót. Pont úgy, mint a töltött káposztánál. Az enyém nem is pont olyan, mint az anyukámé, nem is olyan, mint az anyósomé, de mindkettőből csentem bele egy keveset. A férjem azt mondja, a miénk a legfinomabb – zárta az édesanya.
Fotó: Nagy Kristóf
