Minden generáció számára más és más az, amely a karácsonyi ünnepekből emlékként megmarad. A mai gyermekek számára talán teljesen elképzelhetetlen, hogy több évtizeddel ezelőtt gyertya égett a karácsonyfán, ha pedig ajándékról volt szó egyetlen játékbolt volt csupán Orosházán. Onnan választhattak a gyerekek, amennyiben családjuk megengedhette magának. A régi idők karácsonyáról az orosházi szépkorúakat kérdeztük, melyek azok a pillanatok, amelyeket ma is tisztán fel tudnak idézni.
– Nagyon régen volt már. Szegények voltunk, de boldogok – idézte fel első válaszolónk Dányi Éva gyermekkorának karácsonyát. Habár négy különböző személyiség, négy különböző ember válaszolt, mind egyetértettek abban, hogy a régi idők karácsonyi meghitt, családias és szeretettel teljes volt. – Mindig volt valami kis ajándék, karácsonyfa. Nagyon vártuk a Jézuskát. Akkor még éltek a drága szüleim is, így nagyon boldogan emlékszem vissza az ünnepekre. A szokás nálunk az volt, hogy este miután a szüleim elküldtek aludni feldíszítették a fát, mi pedig arra ébredtünk, hogy gyönyörű a karácsonyfa és ott vannak alatta az apró ajándékok. Igazi boldogság volt – folytatta az idős asszony, majd hozzátette, most már ő várja a gyermekeit és az unokáit az ünnepekre.
Jávorcsik Pál úgy nyilatkozott, olyan hagyományaik voltak, mint a többieknek. Egy szép, nagy fa díszítette a házat, és mindössze egy játékbolt volt a városban, ahol kinézhette, mit szeretne karácsonyra. – Szép volt. Énekeltünk és jókat ettünk. Nem volt ekkora felhajtás. Egyszerűbb volt ugyan, de szebb és meghatóbb. Ezek az emlékek pedig az idővel csak egyre szebbek lesznek – zárta az orosházi férfi.
Ökrösné Eszter és ismerőse, Czédula Istvánné együtt meséltek az akkori karácsonyokról. Mindketten meghatódva emlékeztek vissza a szüleikre, a játékokra, melyeket nagy becsben tartottak. Arra kérdésre, hogy milyen volt gyermekkoruk karácsonya, ugyanazt válaszolták.
– Jaj, hát nagyon szép volt. Meghitt. – kezdte Ökrösné Eszter. – Nagyon vártuk az ünnepet, amikor együtt van a család, és még nagyszüleink is éltek. Tele voltak szeretettel az emberek, így nagyon szép emlékek ezek. Az ajándékok közül ami az első gondolatra beugrik, az egy nagy mackó. Emlékszem mennyire örültem neki – zárta könnyekkel a szemében az idős nő.
Barátnője, Czédula Istvánné szintén az ünnepek egyszerűségét emelte ki először. Elmondása alapján ugyan nem volt ennyi minden, de mégis sokkal szebbnek találja a régi idők karácsonyát. – Emlékszem kaptam egy babát, aminek a szeme le is csukódott. Nem tartott ugyan sokáig, mert a húgom rögtön elrontotta, de akkor is nagy becsben tartottam. Emellett a díszeket is mi készítettük a fára, és mindig élő fenyőnk volt. Emlékszem arra is, ami ugyan nem a karácsonyhoz kapcsolódik, de mindig akkora hó volt télen, hogy a szomszéd néni lovasszánnal vitt minket iskolába, máskor meg apukánk ment előttünk és lapátolta a havat, hogy időben beérjünk. A mai fiatalok sajnos már nem tapasztalhatnak meg ilyeneket – mondta Czéduláné.
A válaszadókon látszott, mennyire szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre. Szívesen meséltek életük legszebb pillanatairól az ünnepek idején.
Fotók: Nagy Kristóf
