Ma már számtalan, korábban beszerezhetetlennek tűnő összetevőből alkothatunk finom, édes remekműveket, de vajon felül tudja-e múlni mondjuk a csillaggyümölcsös mascarpone-mousse az orosházi szilvalekváros papucsot? Választ igen nehéz adni a kérdésre, annyi viszont bizonyos, hogy a Csizmadia és Társai Pékség eme remeke a HÍR védjegy megszerzése után a helyi értéktárba is bekerült.
A HÍR (Hagyományok-Ízek-Régiók) védjegyet kiérdemelte már a pékség orosházi fehér kenyerével, orosházi lakodalmas kulcsos kalácsával és orosházi banánjával is, a szilvalekváros papucsa pedig az Orosházi Települési Értéktárban is helyet kapott.
– Az itteni családok sűrűn fogyasztották a szilvalekváros papucsot, amely az elmúlt évszázad egyik alapvető süteményének számított – mesélte Csizmadia Lajosné Rózsa néni. – Egyszerű volt elkészíteni, és csupán néhány hozzávaló szükségeltetett hozzá. Ezek az összetevők viszonylag olcsón beszerezhetőek voltak régen is, így a belőlük készült sütemények rendkívül gazdaságosak voltak, és sokáig elálltak. Bizony, fontos szempontnak számított az is, hogy a kisütött szilvalekváros papucs hetek múlva sem veszített minőségéből.
Rózsa néni hozzátette, a faluban sok volt a szilvafa, a gyümölcsből rendszerint lekvárt főztek az asszonyok. A kedvelt sütemény elkészítéséhez szinte minden adott volt itt helyben, így sokan készítették azt, a receptet pedig továbbadták az ismerősök, rokonok, barátok körében.
– A recept generációról generációra szállt, így került hozzám is, hiszen anyukám és nagymamáim is folyamatosan készítették. Ez alapján sütjük ma is – folytatta.
Csizmadia Lajosné elárulta, a tésztához csupán lisztre, élesztőre, tejfölre és zsírra van szükség. Miután az összetevőket megfelelő arányban kimérte, összegyúrta, a kinyújtott tésztát 6X6 centiméteres darabra vágja. Közepére egy kis kanálnyi szilvalekvárt halmoz, majd a tészta két ellentétes sarkát egymásra hajtja. Ennyi az egész, és már mehet is a sütőbe! 12 perc, és kész a szilvalekváros papucs. Rózsa néni elmondta, készítik ezt tepertős változatban is, ha pedig négy sarkát hajtjuk össze a tésztának, barátfülével lephetjük meg szeretteinket.
– A dédnagyanyám is így sütötte, kijelenthetjük, ez a recept kiállta a kor próbáit. Most is szeretik a helyiek, szívesen veszik, viszik. Büszkék vagyunk arra, hogy az Értéktár Bizottság tiszteletre és elismerésre méltó értékként tekint a termékünkre – tette hozzá Csizmadia Lajosné.
Ahogyan az értéktár holnapján olvashatjuk, az ide bekerült termékek mind, egytől egyig jellegzetesek, példa nélküliek, helyi értéket képviselnek, és a város életében jelentős szerepet játszottak, játszanak ma is. Azok az értékek, amelyek a bizottság által erre érdemesnek találtatnak, védelmet és támogatást élveznek, nem utolsósorban segítik megismertetésüket. A holnapon az is olvasható, hogy bárki kezdeményezheti a város közigazgatási területén fellelhető, illetve az itt létrehozott helyi érték felvételét az Orosházi Települési Értéktárba. Ehhez IDE kattintva talál segítséget.
Kiemelt kép: A HÍR védjegy oklevelének átvételekor (fotó: Für Henrik)
