Két fiatal színművész, Pásztor Máté és Kargina Anastasija előadásában tekinthették meg az orosházi színházkedvelők kedd este a Varsói melódiát a Petőfi Művelődési Központ színpadán. A főszereplőkkel az előadást megelőzően beszélgettünk a színdarab varázsáról, karaktereikről és a történet tanulságáról.
A Varsói Melódiát annak idején 1968-ban a Nemzeti Színház akkori kamaraszínháza, a Katona József Színház mutatta be, nem kisebb művészek főszereplésével, mint Törőcsik Mari és Sztankay István. A darab kedd esti főszereplői, Pásztor Máté és Kargina Anastasija is elmondták, hogy ez egy örök érvényű történet, hiszen a középpontjában álló szerelem egy örök érvényű dolog, mindegy, hogy mikor történik vagy mikor állítják színpadra.
Mi nagyon szeretjük ezt játszani és azt vettük észre, hogy a nézők is nagyon együtt tudnak élni még ma is ezzel a darabbal, amivel az évek során nem is történt semmi komolyabb vagy nagyobb változtatás – hangsúlyozta Máté, míg partnere Anastasija hozzátette, hogy egy színésznek egyben egy nagy lehetőség is a Varsói melódiában játszani, hiszen a történet több nagyobb időugrással is dolgozik, így pedig akár egy színpadra állított karakter majdnem teljes életét el tudják vele mesélni.
Az általa alakított figura, Helena például a történet kezdetén egy diáklány, akiből később énekesnő válik, akinek a karrierje válik élete fő mozgatórúgójává. Ezért is marad a lány és az egykori orosz (szovjet) katona Viktor sztorija egy bánatosan szép történet. Pásztor Máté a már említett katonát, Viktort alakította, akit úgy jellemzett, mint egy, a háború miatt már sok mindent látott és tapasztalt fiatal férfit, aki viszont kezdetben még nem tudja, hogy kell a nőkkel bánni, mégis próbálja felülviselkedni ezt a dolgot és laza maradni a maga módján.
Ahogy viszont telnek az évek és kiderül, hogyan formálódott neki a Helena nélküli élete, kiderül, hogy egyre inkább kezd a társadalmi nyomás alá szorulni és fél, hogy már nem olyan bátor, mint fiatalabb korábban.
– De halad az élete, dolgozik és kicsit feladja az álmait meg a szerelmét, így tulajdonképpen egy negatív utat jár be az előadás során, mert egy bátor fiatalból egy félősebb idős ember lesz – sorolta.
Anastasija hozzátette, hogy egy olyan fontos üzenetet hordoz a Varsói melódia, ami bárkinek szólhat. Ők is igyekeztek ezt az üzenetet átadni a színpadon: Ha megjelenik valakinek az életében az igazi szerelem, akkor nem szabad félni tőle vagy elfutni előle, más dolgokkal foglalkozni. Nem szabad hagyni ezt a szerelmet elveszni, mert utána már késő lesz és könnyen lehet, hogy boldogtalanul alakul az illető élete.
