A Táncsics gimnázium Öregdiák Baráti Köre még 2005-ben hozta létre Primus Inter Pares díját azoknak az egykori dákoknak, akik az érettségi vizsgájukat követően egy sikeres, példaértékű életpályát futottak be. November 16-án bővült ismét a kör, ezúttal az intézményhez tanulóként, később pedig pedagógusként is ezer szállal kötődő Dienes Béláné portréja került fel a dicsőségfalra.
A rendezvényt a diákok énekes és verses produkciója nyitotta, majd a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója, Árusné Erős Krisztina köszöntötte a jelenlévőket, tanítványokat, barátokat, pályatársakat és természetesen magát az ünnepeltet, majd felkérte dr. Blahó János címzetes igazgatót a program levezénylésére. Ő elmondta, hogy ünnepelni és főhajtásra gyűltek össze csütörtök délután, az iskolában annak idején 1961-ben érettségiző Dienes Béláné eddigi életpályája előtt.
De ki is volt valójában Dienes Béláné tanárnő, Erzsike néni, Erzsike? – ahogyan tanítványai, pályatársai és tisztelői hívták. Egy rendkívül sokoldalú, színes egyéniség, aki tanítványok sokaságának segített csodálatos életutat felépíteni. Egykori tanítványa, egyben a gimnázium pedagógusa, Gabnai Edit mondta el az első laudációt az ünnepeltről és egyben ismertette részletes életútját, diákként és tanárként átélt legfontosabb pillanatait.
Az 1943 februárjában született Dienes Béláné 1966-ban kezdett el egykori iskolájában dolgozni, közel 40 évig tanított ezt követően a Táncsicsban. Eleinte mindkét szaktárgyát tanította (fizika-kémia szakon végzett az egyetemen), később a kémia vált meghatározóvá. Még Kazár József tanár úr találta ki a kémia tagozat ötletét, melynek gyakorlati kivitelezését viszont már Erzsike néni vitte végbe.
– Nagy érdeklődéssel kísérte az új oktatási elképzeléseket, azok alkalmazásába szívesen bekapcsolódott. Szerepet játszott az Irinyi verseny országos szintű kiterjesztésében. 1972-től a kémia munkaközösség vezetője lett. Összesen 6 osztályt kísért el az érettségi vizsgákig, de közben minden esetben törekedett is a jó osztályközösség kialakítására, segítette diákjai fejlődését, céljaik elérését, igazi összetartó közösséggé kovácsolta az osztályokat – sorolta Gabnai Edit.
Hozzátette, hogy pályája során Czabán Samu Díjjal, miniszteri dicsérettel, Irinyi Díjjal és Táncsics Díjjal jutalmazták. Nyugdíjazása alkalmából Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott, 2016-ban arany díszoklevelet vehetett át. Tanítványai mellett kollégáit is folyamatosan segítette. Az ünnepelt ezt követően iskoláról való gondolatait Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című versével fejezte ki.
Egyik régi kedves tanítványa, dr. Takács Ágoston videós üzenetben kapcsolódott be a rendezvény menetébe. Ő azt emelte ki, hogy milyen nagy befolyással bírt egykori kedves kémiatanárának személye és tanítása az ő személyiségére, későbbi pályafutására is.
– Hogy mást ne mondjak, én kémiai analfabétaként léptem be az iskola falai közé, de nem sokra rá pedig már azzal a gondolattal mentem haza, hogy márpedig én vegyészmérnök szeretnék lenni – mesélt el egy kedves történetet.
A harmadik, egyben utolsó laudációt szintén az iskola egyik pedagógusa, Süle Margit mondta el, neki annak idején Dienes Béláné volt az osztályfőnöke.
– Belőlem ugyan nem lett kémikus vagy vegyészmérnök, de megszerettette velem a tantárgyat. Hatalmas megtiszteltetés ez nekem, hiszen rajtam kívül még 157 ember állhatna ugyanúgy itt, mi 32-en az osztálytársaimmal az élete és pályája derekán kaptuk meg őt osztályfőnökünknek – idézte fel.
Mint mondta, az első perctől kiválóan bánt velük, nemcsak a már meglévő szakmai tapasztalatának és emberi habitusának köszönhetően, hanem azért is, mert Péter fia éppen egyidős volt velük. De hogy milyen osztályfőnök is volt ő? Pont olyan, amilyennek egy adott szituációban lennie kellett. Ha kellett szigorú, ha kellett engedékeny. Épp ezért mondandóját a következő idézettel zárta egykori osztályfőnökéről:
Egy pedagógus, ha szereti a tanulóit, úgy, mint az apja és anyja, akkor jobb pedagógus lesz annál, aki minden könyvet elolvasott, de nem szereti sem a munkáját, sem a tanítványait. Ha pedig egyesíti magában munkájának és tanítványainak szeretetét, akkor tökéletes pedagógus.
A köszöntéseket az ünnepélyes pillanatok követték, Dienes Béláné portréja harminckettedikként került fel az iskola dicsőségfalára. Mint mondta, szerencsésnek érzi magát, hiszen az évek során számos díjjal ismerték el a munkáját, de a Primus Inter Pares díj átvételekor érezte a legnagyobb boldogságot. Portréja a szintén Primus-díjas Körmendi János segítségével került fel a többi díjazott mellé, de ezt követően még nem ért véget a program, hiszen a szintén Primus-díjas pályatárs, Laskovicz Julianna is megosztott a hallgatósággal néhány érdekességet, kedves régi történetet.
