A nemrégiben elhunyt Dr. Csizmadia Sándorné Szigeti Zsuzsára egykori tanítványa, későbbi munkatársa, Ferencsik Zoltánné emlékezik.
– Zsuzsika nénit egy törékeny, szép és tiszta lelkű embernek ismertem meg. Előbb tanítványa voltam, majd évekkel később a főiskola elvégzése után kollégája lettem. A mai divatos szóhasználattal élve a mentorom lett. Senki nem kérte rá, de ő fontosnak érezte, hogy a fiatal, pályakezdő tanítót felkarolja, segítse. Lestem minden mozdulatát, mondatát, ahogy a gyerekeket elvarázsolta a csendes, de ugyanakkor határozott szavával, nyugalmat árasztó megjelenésével. Mindig a szépre, a jóra, a becsületességre, az igazságosságra tanította a rábízott gyerekeket. Sokszor eszembe jutott akkor, hogy én is ilyen szeretnék lenni. Azóta eltelt 40 év. Hiszem és vallom, hogy a pedagóguspálya iránt érzett szeretetemhez, hűségemhez, kitartásomhoz nagyban hozzájárult ő is. Drága Zsuzsika! Volt tanítványaid, és kollégáid mindig szeretettel gondolnak rád. Emlékedet megőrizzük. Örök álmod vigyázzák az angyalok! – fogalmazott a pedagógustárs, a Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanára.
Dr. Csizmadia Sándorné 1941-ben született Szegeden, szülei középiskolai tanárok voltak. A tanítóképzőt is ebben a városban végezte, gyakorló éveit előbb Füzesgyarmaton, majd Kétsopronyban töltötte. Később saját kérésre Orosházára került, igen rövid ideig előbb a II. Számú Általános Iskolában, majd 1960-tól egészen nyugdíjazásáig a József Attila Általános Iskolában tanított.
Ferencsik Zoltánné hozzátette, Zsuzsika néni a gyerekekkel sosem kiabált, mégis elérte mindazt, amit szeretett volna. Nagyfokú empátiát tanúsított mind tanítványai, mind a szülők iránt. Míg aktív volt, az életét az iskola jelentette.
Íme egy rövidke részlet Dr. Csizmadia Sándorné egyik pedagógusminősítéséből. „Nagy szeretettel, szinte anyai gondoskodással bánik a tanulókkal. (…) Saját munkájával szemben igényes, és ez tanítványaira is előnyösen hat. Osztálya jólnevelt. Erőteljesen érvényesülnek a tanulókkal kapcsolatos nevelőmunkájában az értelmi, erkölcsi és a közösségi nevelés követelményei, de hasonlót lehet megállapítani az érzelmi és esztétikai nevelés területén is.”
Szerette hivatását, rátermett nevelő volt. Egy későbbi értékelésben olvasható, miszerint egyik legfőbb célja az volt, hogy megszerettesse a tanulókkal a tanulást. Látható eredményei voltak ez irányú törekvéseinek, sikerét mutatja, hogy pótló foglalkozásaira sok tanítványa járt be önként.
Folyamatosan képezte magát, ismereteit töretlenül bővítette. Értékelője kiemelte, igen sok figyelmet és időt fordított a tanórákra való felkészülésre. A módszerek tekintetében is nyitott volt, kereste az igazán célra vezetőt. A gyerekek és szülők mellett a kollégák is tisztelték, hisz kedves, szíves, előzékeny embernek ismerték, kinek magatartása közvetlen, egyszerű és szerény volt. „Ha a közösség feladataiban segíteni kell, mindig lehet rá számítani” – írja egyik minősítése. Emlékét családja mellett egykori tanítványai és pedagógustársai is őrzik.
Kiemelt kép: illusztráció (forrása: pixabay.com)
