A különlegesen szép, indiai gyökerekkel rendelkező lányra biztosan sokan felfigyeltek már a városban, a református iskola angol nyelvi lektora január közepe óta éli köztünk mindennapjait. A 22 éves Shiva Indura Amerikából, Ohio államból érkezett. Egyedül vágott bele a nagy kalandba, amely már eddig is rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagította életét.
– Columbus városában nőttem fel, amerikai vagyok, de a szüleim indiai származásúak, 13 és 17 éves korom között Indiában élt a családunk – meséli. – Tavaly májusban végeztem a főiskolán, idén szeptemberben kezdem meg az orvosi tanulmányaimat. Úgy éreztem, a komoly kihívás előtt szeretnék még utazni, szeretném megismerni Európát, ezért elkezdtem nézegetni a lehetőségeket az interneten. Rátaláltam a református iskolára, az idegen nyelvi lektori állásra, és arra gondoltam, ez tökéletes, hisz eddig csupa jót hallottam Magyarországról, például, hogy nagyon biztonságos, és hogy az emberek közvetlenek, kedvesek. Nem csalódtam.
Magyarország tehát a kiindulópontja az európai körlátogatásnak. Shiva fél évet tölt nálunk. Az elmúlt két hónapban már hazánk több nagyvárosába is elutazott, sőt messzebbre is merészkedett, volt már Nagyváradon, Kassán, Bécsben, Münchenben, Berlinben és Velencében is.
– Most már biztosan állíthatom, jól döntöttem – folytatta. – A kirándulások mellett remekül érzem magam a hétköznapokon is, hisz Orosháza csodás hely, ahol rendkívül szép a környezet, és ahol mindenkinek van hozzám egy kedves szava. Ebben a kisvárosban megvan minden, ami kell, boltok, éttermek, szórakozóhelyek. Tetszik, hogy az itteni emberek őszinték és egyenesek. Nem ködösítenek, megmondják, mit akarnak, és az tényleg úgy is van. Nálunk ritkák az ilyen direkt megnyilatkozások.
– Nálatok, ha valaki azt mondja, „gyere, igyunk meg egy kávét”, abból tényleg kávézás lesz. Nálunk általában ezek nem valósulnak meg, a szavak csak szavak maradnak.
Shiva elárulta, a szülei őrültnek tartották, mikor előállt a magyarországi út tervével. Végül azzal győzte meg őket, hogy tudja, egy ilyen kihívás hatalmas személyiségfejlődéssel jár.
– Szerettem volna valamelyest függetlenedni, és más kultúrákat megismerni – folytatta. – Hiszem, hogy új készségeget sajátítok el itt, és hogy ez a kaland csak a javamra válik. Már az, hogy kipróbálhatom magam tanárként, rengeteget ad. 1-8. osztályig tanítom a gyerekeket, nagy kihívás ez az egész kicsik esetében. Bár minimális szókincse már ennek a korosztálynak is van, azért előfordul, hogy kézzel-lábban tudjuk csak elmutogatni, mit szeretnénk. De szerencsére a kollégák és a nagyobbacska diákok sokat segítenek. Emellett nagyon érdekes volt megismeri az itteni iskolarendszert, amely nagyban különbözik az amerikaitól. Azt látom, hogy itt a tanárok képesek fegyelmezni, és hogy szemtől-szemben oldják meg a felmerülő problémákat. Ez nekem eleinte kicsit furcsa volt, de ebből is tanultam. Amerikában nem ez a jellemző, ott gond esetén az igazgató beszélget el a gyerekekkel. Sok apróságban találhatunk még eltérést, nálunk például interaktívabbak az órák, és a diákok többet dolgoznak tableten, laptopon, míg itt úgy tapasztalom, inkább az íráson, a másoláson van a hangsúly.
– Szerintem a két módszer keveréke lenne az ideális, hisz nagyon fontos az is, hogy tudjanak kézzel írni a gyerekek, mint ahogy az is, hogy képesek legyenek eligazodni a digitális világban – jegyezte meg Shiva.
A fiatal lány számára az európai tartózkodás még sok élményt tartogat. A tavaszi szünetben várja őt Anglia, Írország és Norvégia – kiemelte, nagyon szeretné látni a sarki fényt –, és tervei között szerepel Görögország és Spanyolország nevezetességeinek megcsodálása is.
Fotók: Nagy Kristóf
