Kóródi István pontosan tudja, mit jelentenek ezek a szavak. Harmincöt éves volt, amikor transzplantálttá vált. Nehéz idők voltak azok, és azóta is folyamatosan ott a nyugtalanító kérdés: vajon meddig marad az idegen vese az új helyén? Ez az érem egyik oldala, de ott a másik is, a csillogóbb, a fényesebb, hisz a szervátültetettek szövetségének tagjaként a gádorosi férfi olyan sportolói teljesítményeket ért el és olyan varázslatos utazásokban lehetett része, amelyek talán átlagos emberként nem adattak volna meg neki.
Ausztrália, Argentína, Anglia. Kóródi István eljutott ezekre a helyekre a Magyar Szervátültetett Válogatott tagjaként. És nemcsak, hogy ott volt, hanem érmek sokaságát hozta haza az ott szervezett világjátékokról. Ötven ország sok száz transzplantált sportolója nevez a kétévente rendezett nemzetközi versenyekre, és ő képes volt minden alkalommal felkészülten érkezni, és szép helyezést elérni. Bár már int is, hogy ne fókuszáljak annyira az érmek színére és mennyiségére, mert nem ez a legfontosabb üzenet. De kezdjük a történetet az elején, a gádorosi iskola sportpályáján, István általános iskolás éveiben.
– Már gyerekként imádtam kézilabdázni. Általános iskolás koromban Nagy József nagyszénási kézilabdaedző kezei alatt tanulhattam, ami óriási szerencse volt, hisz ő abszolút megelőzte a korát. Olyan edzésterveket készített nekünk, hogy a lányok képesek voltak megnyerni az úttörőolimpiát, mi, fiúk pedig elhoztuk a bronzérmet. Később Székesfehérvárra kerültem igazolt NB II-es kézilabdázóként, de sajnos megjelentek a betegségem első tünetei, így abba kellett hagynom a sportot – mesélte.
Istvánnal közölték a tényt: a veséje le fog állni. Teltek az évek, egy idő után a gyógyszereket felváltották a dialízisek, majd jött a transzplantáció.
– Szerencsém volt, több okból is. Egyrészt, mert csak másfél évig dializáltak, másrészt pedig, mert egy nagyon jó állapotú vesét kaptam. Látom azokat, akik sok-sok évet várnak az új szervre, nekik sokkal rosszabbak az esélyeik a teljes életre.
– Épp ezért is érzem úgy, hogy felelősséggel tartozom magamért, az egészségemért. Én nem tehetem meg azt, hogy ezek után iszom, dohányzom, vagy hogy nem szedem rendszeresen a gyógyszeremet. Nem herdálhatom el, amit kaptam! Egy másik élet árán indíthattam el az új életemet, ennek árán adatott meg nekem, hogy fel tudtam nevelni a gyerekeimet, és hogy újra dolgozhatok, sportolhatok – fogalmazott.
István kötelességének érzi, hogy segítse a donációt. Ennek egyik remek módja a Szervátültetettek Világjátékán való sikeres részvétel. Ilyenkor ugyanis mindig a figyelem középpontjába kerül a transzplantáció, az emberek elkezdenek érdeklődni a téma iránt.
– Amennyiben nem nyilatkozol arról, hogy nem szeretnél szervdonor lenni, automatikusan az leszel. Nálunk, Magyarországon így működik a rendszer – mesélte. – Hat ember életét mentheti meg egy, átültethető a két vese, a máj, a tüdő, a szív és a hasnyálmirigy is. Vesetranszplantáció esetén léteznek élődonoros esetek is, hisz egy páros szervről van szó, egy vesével is gondtalanul élhet tovább az ember. Ezek fontos információk, amiket szeretnénk minél többekhez eljuttatni.
Röviddel a műtét után István rálelt a Magyar Szervátültetettek Szövetségére. A közösség és sportolási lehetőség miatt azonnal úgy érezte, megtalálta a helyét.
– Mivel a csapatsportok közül csak a röplabda választható, én az atlétika mellett döntöttem – folytatta. – 2000-ben versenyeztem először, azóta hét világjátékon és nyolc Európa-bajnokság vettem részt. Fantasztikus érzés a válogatott tagjának lenni és képviselni a hazánkat. Öt számban versenyzem, ezek a gerelyhajítás, a súlylökés, a kislabdadobás, a diszkoszvetés és a bowling. Egész évben edzek, havonta kétszer feljárok Budapestre, emellett pedig Békéscsabán is készülök. Sőt, amikor tehetem, otthon is felállok a futógépre, vagy előveszem a gumikötelet, a kézi súlyzókat. Mindent megteszek, ami tőlem telik. Így lehet az, hogy Argentínában súlylökésben a 32 indulóból az első tudtam lenni, a csapatunk pedig az ötven nemzet közül a harmadik helyen végzett. De mint mondtam, ezek a versenyek nemcsak az érmekről szólnak.
– Jó érzés, mikor újra találkozunk a különféle nemzetiségű sporttársakkal, és tiszta szívből megöleljük egymást. Boldoggá tesz a tudat mindannyiunkat, hogy megvagyunk még – mesélte.
A szép eredmények mellett István egyetlen napra sem felejtheti el, hogy transzplantált. Mindennap szednie kell a kilökődésgátló gyógyszert, három havonta pedig kontroll vár rá.
– Ez az állapot véges. Átlagosan egy szerv öt-hat évig marad az új testben. Én huszonöt éve estem át a műtéten. Ez keveseknek adatik meg. Nagy segítség, hogy a gyógyszeripar rengeteget fejlődött ez idő alatt, és tudom, hogy a rendszeres sport is nagyon nagy hatással van arra, hogy ilyen jól vagyok – tette hozzá.
Néhány eredmény Kóródi István elmúlt 23 évéből:
2015-ben az Argentínában rendezett Világjátékokon súlylökésben és bowling férfi párosban 1., gerelyhajításban, diszkoszvetésben és bowling vegyes párosban 2. helyezett lett.
2022-ben Angliában Európa-bajnoki címet szerzett súlylökésben, ezüstérmet gerelyhajításban és diszkoszvetésben, valamint szintén ezüstérmet csapatban bowling férfi és vegyes párosban.
2023-ban Ausztráliában a Szervátültetettek világjátékán súlylökésben bronzérmes lett, gerelyhajításban és diszkoszvetésben pedig a negyedik helyet szerezte meg.
Az érmei után járó anyagi juttatás egy részét István minden alkalommal a Trappancs Alapítvány számlájára utalja át, így segítve a transzplantált gyerekeket a sportolásban és a világversenyekre való kijutásban.
Jó rá nézni. István fitt, egészséges és boldog. Ehhez szükséges persze az is, hogy maximálisan odafigyeljen magára. Mintaként áll sokak előtt, ezért is ítélte oda neki idén Gádoros Nagyközség Önkormányzata a díszpolgári címet, amelyet a szeptember 30-ai falunapon vehetett át. Az elismerésben többek közt az alábbi sorok olvashatók: Kóródi István Békés Vármegye kimagasló teljesítményű szervátültetett sportolója, aki példamutató sporttevékenységével bizonyítja, hogy képes az egészséges sportolók teljesítményéhez hasonló eredmények elérésére, és aki életével minden szervátültetettnek azt üzeni: Neked is sikerülhet!
Fotók: Nagy Kristóf
