Az aradi vértanúk kivégzése az osztrák császári hadsereg megtorlása volt az 1848-49-es forradalmi eseményekre, amely mély nyomot hagyott történelmünkben. A Történelmi Emlékpark 1849-es kövénél rájuk emlékezett a város október 6-án.
Az aradi vértanúkat, azaz a tizenkét tábornokot és egy ezredest 174 éve, 1849. október 6-án végezték ki. Előttük hajtott fejet az emlékező publikum pénteken délelőtt, ezúttal Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára szólt a tömeghez. Beszédét egy megrendítő idézettel nyitotta, amelyet 1849 október 5-én reggel kilenc órakor vetetett papírra Pöltenberg Ernő, a levelet édesapjának címezte.
“Isten a tanúm, majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomorú, rettenetes hírt közlöm. Mire ezeket a sorokat megkapja, már nem leszek. Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek.”
– Generációk óta emlékezünk aradi vértanúkra: szelíd és távolságtartó megrendültséggel. 174 éve történt nemzeti tragédiánk időben messze már ahhoz, hogy bármelyikünk családjában nyílt sebként égjen a szabadságharc leverését követő megtorlás. Talán sosem gondoltunk bele, mennyi család, közösség élhetett együtt férfi tagjaik kivégzésének, bebörtönzésének rémével. Nem tudatosul az, hogy milyen kegyelmi állapot, hogy ma senki nem kényszerül ilyen levelet írni se édesapjának, se feleségének, se gyermekeinek. Nekünk nem kell vértanúvá válnunk, mert hős eleinktől a szabadságot kaptuk ajándékul és örökül – fogalmazott Závogyán Magdolna, hozzátéve, hogy a szabadságharc kudarccal és hatalmas veszteségekkel végződött.
– Az aradi golgota megalázó kegyetlensége a magyar politikai és katonai vezetés fizikai megsemmisítését célozta, méltatlan elrettentés és aljas bosszú volt ez. A felelősök dicstelenül eltűntek a történelem süllyesztőjében, a recsegő-ropogó birodalommal együtt. A 13 aradi vértanú emlékezete azonban az örökkévalóság dimenziójába emelkedett – folytatta.
Az államtitkár arról is beszélt, hogy a vértanúk áldozata nem volt hiábavaló ugyanis 2023-ból visszanézve tudjuk: eljött a kiegyezés, a békés fejlődés kora, amit hamarosan lezárt az első világégés, “Trianon lidérce”, a kommunizmus, a fasizmus árnya borult Európára. Magyarország vesztesként jött ki a második világháborúból is, majd a szovjet megszállás alatt sínylődött hosszú évtizedekig.
– Most mégis itt vagyunk. Mindig felálltunk és indultunk tovább. Megmaradtunk és fennmaradtunk. Erős, büszke és reményteljes jövőt álmodó nemzetként élünk ma Európa közepén. Hős eleinktől megtanultuk, hogy a hazáért vívott harc, a hősies küzdelem, keserves áldozat és vértanúság soha nem felesleges, nem hiábavaló – hangsúlyozta a szónok, aki azt is kérte, hogy az aradi tizenhármak mellett tisztelegjenek a megtorlás többi áldozata előtt is.
Ismert, hogy 1849 és 1950 között 130 főt kivégeztek, sok százan kerültek börtönbe, és büntetésül 40-50 ezer honvédet soroztak be a császári seregbe, de a polgári lakosságot is elérte a bosszú. A falvak motorját jelentő papok, jegyzők, tanítók is áldozatul estek.
– Amiért ők küzdöttek, mi kaptuk osztályrészül. Mi élünk abban, amelyről ők csak álmodtak. A mi hazánk az, amiért meghaltak. És mi vagyunk azok, akikért meghaltak. A vesztőhelyre indulván Pöltenberg végignézett bajtársain és azt mondta: “szép kis delegáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje”. Biztos vagyok abban, hogy sikerrel képviselték az ügyünket. Tisztelet a hősöknek – zárta emlékező gondolatait az államtitkár.
A folytatásban a Székács evangélikus gimnázium tanulói előadása következett, melyben felelevenítették a 13 aradi vértanú életét, majd ezt követően a koszorúzással zárták a emlékünnepséget.
Orosháza nevében Závogyán Magdolna mellett, Dávid Zoltán polgármester és dr. Burai Mihály jegyző helyezték el az emlékezés koszorúját, őket követték az önkormányzat és intézményei, politikai szervezetek, a nemzetiségek, a történelmi egyházak, a városban működő hivatásos és civil szervezetek képviselői.
