Mikor lilába borulnak a megmaradt orosházi puszták, bizton tudhatjuk, hogy közeleg, sőt talán itt is van az ősz.
Bár még javában tart az indián nyár, már látszik, hogy az őszre készül a természet. A természetjárók már nagyon várják ezt az időszakot, mivel ilyenkor is – akárcsak tavasszal – virágba borul a táj. A legfeltűnőbb és legegységesebb táj alkotója a megmaradt szikes pusztákon, a magyar (sziki) sóvirág a (Limonium gmelinii), amely valóságos lila szőnyegként borítja be a szikes pusztát. (Sokfelé megtalálhatjuk, de ha például Székkutas felé indulunk, akkor biztosan.)
Nyár végén, amikor a virágzó növények többsége már elhervad a tűző napsütéstől és az aszálytól, ilyenkor olyan növények jutnak előnyhöz, amelyek tudnak védekezni ezen környezeti hatásokkal szemben.
A sóvirág sok helyen megtalálható az országban a nemzeti parkokban, de ilyenkor ősszel az orosházi pusztákon is hatalmas területeken borítja lila, lenyűgöző színbe a tájat. Van valami megkapó abban, mikor a pusztákat járja az ember és tengernyi virág öleli körbe. Nagyon sokan megszárítják a sóvirágot és ez a szép növény egész télen dísze lehet a szobának.
A sóvirág érdekessége, hogy nemzetségek óta termesztésben lévő növény. Már az ókori görögök is használták gyógynövényként, például vérzéscsillapításra, vagy épp Szibériában cserzőanyagot állítottak elő gyökeréből.
A magyar sóvirág nem védett növény, de természetvédelmi területen, mint minden más növényt, úgy ezt sem szabad leszedni. Aki száraz virág csokrot szeretne a szobájába, máshol kell beszereznie. Orosháza közelében a Körös- Maros Nemzeti Park terül el, így ezen a területeken csak a szépségét csodálhatjuk, leszedni nem szabad.
