A fukuokai világbajnokságáról egy világbajnoki címmel és egy bronzéremmel tért haza az orosházi szenior úszó, Gombkötőné Tóth Ilona. Ezen a héten szerkesztőségünkben ő a hét sportolója.
Gombkötőné Tóth Ilona, 1950. októberében Orosházán született és itt él azóta is. A III. számú iskolában volt általános iskolás és az ottani, iskolai úszásoktatással kezdődött számára az örök szerelem az úszás iránt. Nyolc évesen, Nagy Sándor keze alatt kezdett versenyszerűen úszni.
– Még nem volt uszoda, a tóban, a két famóló közt gyűrtük az ötven métereket. Nyáron még csak jó volt, de tavasszal, ősszel sokszor kifagytunk a tóból. Ilyenkor vagy a tó melletti hideg vizes medence mélyebb részén úsztunk keresztben, vagy a még az akkor működő Dianna fürdő 18 méteres medencéjében edzettünk. Fiatalok voltunk és lelkesek, tudomásul vettük, hogy ez van – mesélt az akkori edzés körülményeiről.
Az általános iskola után a szegedi Élelmiszeripari Szakközépiskola következett. A szegedi évek alatt is folyamatosan végezte edzéseit és javultak az eredmények szépen. 17 éves korára egészen az ifi magyar bajnoki harmadik helyig vitte. Elvégezte a segédedzői, később az edzői tanfolyamot. Az iskolai évek után hazatért. 20 évesen férjhez ment, a felnőtt versenyzői karrier helyett a családot választotta.
Három évvel második gyermeke születése után, 28 évesen kezdett újra versenyezni. A Békés megyei szenior úszás megszervezője, Dr. Regele Károly biztatására állt újra rajtkőre.
– Hazai szenior versenyeken, Magyar bajnokságokon vettem részt jó eredményekkel és egy idő után eljött az a pillanat is, amikor világversenyen is rajthoz álltam. 2007-es első Európa-bajnokságom mindig örök emlék marad – mondja.
28 évesen kezdett oktatni és mára már megszámlálni sem lehet azokat, akiket Gombkötőné Tóth Ilona tanított meg úszni. Gyermekei és négy unokája is tudnak úszni, de a sportpályafutást nem folytatták. Ő maga rendszeresen edz, nyaralni csak víz mellé megy. Családja után a rangsorban mindjárt a víz következik. Amikor arról kérdezem, mit jelent számára a víz, az úszás, egy széles mosoly kíséretében frappáns választ ad: amíg élek úszom és amíg úszom addig élek!
Szinte megszámlálni sem lehet a számtalan szenior bajnoki címet, Európa-bajnoki, világbajnoki érmet, melyet megszerzett. Legutóbbi Európa-bajnoki aranyát tavaly szerezte, idén pedig megszületett az első világbajnoki cím is. Ez persze rengeteg munkával, gonddal, bajjal jár.
– Klubot váltottam, mert sajnos az utóbbi években többen elhaláloztak a debreceni klubból, köztük az egyesület vezetője is. Annyira elfogytunk, hogy női váltót már nem tudtunk kiállítani. Alapvetően ez volt az oka, hogy Törökbálintra igazoltam. Ettől függetlenül ugyanúgy folytattam az edzéseket. Sajnos ősztől tavaszig nem tudok itthon edzeni, át kell járnom Vásárhelyre. Közben gyűjtögetem a pénzt, spórolok, mert a világversenyre kijutást (Fukuoka nem itt van a szomszédban), de még a nevezési és regisztrációs díjat is a versenyzőknek kell fizetni – sorolja a kiváló úszó.
Mint Ilonától megtudtuk, a világbajnokság hatalmas rendezvény volt, még japán mércével is. Több mint 7000 szenior sportoló vett részt a versenyeken.
– Nagyon sok volt a japán versenyző, akik nem igen versenyeznek országhatáron kívül, így érte néhány meglepetés az európai úszókat. Én három versenyszámban – 50, 100 és 200 gyorson – indultam és a két váltóban (4×50 vegyes, 4×50 gyors és 4×50 mix váltó). Világbajnoki címet nyertünk a 4×50-es gyorsváltóval, illetve bronzot a vegyes váltóval és a 200 gyorson. A mix váltóval két századmásodperccel maradtunk le a dobogóról. Az időimmel elégedett lehetek, hisz egy évvel idősebben is meg tudtam úszni a tavalyi időimet. Még lesz idén néhány hazai versenyem, aztán készülök és spórolok a jövő évi világbajnokságra, melyet kora tavasszal rendeznek Dohában – foglalta össze Ilona.
A beszélgetés végén még hozzátette, hogy ő nem olyan ember, aki gond nélkül odamegy valakihez kérni, de jó lenne, ha lenne néhány támogatója, akik részt vállalnának az esetleges későbbi sikerekben.
