Sokan szeretik a TV2 Szerencsekerék című műsorát, Iványi Dóra azonban úgy gondolta, hogy élőben is szeretné megmérettetni magát a játék során. Jelentkezése végül sikerrel zárult, így nemrég már a tv képernyőjén találkozhattunk vele. A fiatal lány nagyon szereti a különböző játékokat és rejtvényeket, így most is fantasztikus élményekkel gazdagodott.
Dórát először arra kértük meg, hogy egy kicsit ismertesse a játék szabályait, legfontosabb tudnivalóit. A Szerencsekerékben két civil játékos és egy híresség csap össze értékes tárgy- illetve pénznyereményekért. Hasonlóan kell elképzelni, mint mondjuk egy keresztrejtvényt vagy szerencsére épülő játékot, négy fordulón keresztül kell különféle témakörökben rejtvényeket megfejteni.
– Minden fordulóban az előtte levő villámjáték dönti el, hogy ki kezdi az adott kört, tehát hogy ki találja ki a leghamarabb a villámjáték megfejtését. A játékban végig mássalhangzók segítségével lehet előrébb jutni. Minden pörgetéskor a keréken lévő összeget éri az adott mássalhangzó. Amennyiben a kimondott mássalhangzó benne van a feladványban, úgy az adott játékos a kipörgetett összeget gyűjti be, ahányszor az szerepel benne. Emellett különféle szeletek is vannak a keréken, mint például Duplázó, Felező vagy Csőd – árulta el Dóra, aki Gyomaendrődön él, de Orosházához is kötődik, középiskolai tanulmányait a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte.
A harmadik forduló végéig minden megfejtett feladványért virtuális összeget írnak jóvá, illetve garantált tárgynyereményt kapnak a játékosok, amit bármi is történjen, a végén biztosan haza lehet vinni. A negyedik forduló két feladványt tartalmaz, itt már a teljes addig nyújtott összeggel játszanak a játékosok, itt már nincs külön nyeremény. Ebben a fordulóban a mindent vagy semmit elv lép érvénybe. Röviden összefoglalva: tényleg minden a szerencsén múlik.
A játékba jelentkezés útján lehet bekerülni, amit az interneten lehet megtenni egy űrlap kitöltésével. Itt a legfőbb személyes adatokat kérik egy videó csatolásával, ahol 1 percben össze kell foglalnia mindenkinek, hogy miért szeretne a műsorban részt venni. A neheze viszont még csak ezután következik, egy telefonos egyeztetés/meghallgatás, illetve egy személyes casting formájában. A casting után pedig a szerkesztőség hozza meg a végső döntést.
– Elmondásuk szerint nagyon szimpatikus voltam nekik, érdekes személyiségnek tartottak, így nem is volt kérdés, hogy visznek az adásba. Én anyukám és a párom buzdítására jelentkeztem a műsorba, ugyanis minden este árgus szemekkel figyelem a műsort és rendre jól szerepeltem otthon a tv előtt. Emellett a rejtvényfejtés már kiskorom óta része az életemnek, anno még ovis koromban nagy szemekkel figyeltem, ahogy a nagymamám dolgozik felette. Ezek a mai napig szép emlékek – mesélte.
De térjünk is rá magára az adásra! Elmondása szerint nagyon izgalmas volt, teljesen új impulzusok érték.
– Nyilván van az emberben egy drukk, ami egyeseknek megkönnyíti, másoknak megnehezíti a dolgát. Én elég izgulós típus vagyok, de amikor elkezdődött a forgatás, ez talán egy kicsit csitult. Ami talán számomra nehezebbé tette a személyes játékot, hogy teljesen más egy adott méretű képernyőn, otthon egészben látni a feladványt, mint ott egy hatalmas képernyőn figyelni. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor a moziban csak az első üléseken marad hely és onnan kell egyik oldalról a másikra átnézni, hogy lássuk a teljes adást.
Sajnos nyernem nem sikerült. Alapból nem vagyok a szerencsémről híres, tombolán sem nyerek soha. Én álltam az első helyen, jó esélyekkel, hogy a végjátékba kerüljek, amikor az utolsó fordulóban a teljes addigi összegemmel kipörgettem egy csődöt. Ahogy már mondtam, mindent vagy semmit. Sajnos én ezzel a pörgetéssel mindent buktam. A forgatás végén nyilván szomorú voltam, mert tényleg nagyon kicsin, egy rossz pörgetésen múlt, de végül is erről szól a játék, ettől Szerencsekerék a neve – idézte fel.
De ahogy fogalmazott, ettől függetlenül is nagyon örül, hogy a műsor részese lehetett és hálásan mondott köszönetet a lehetőségért. Még ha a nyereményt nem is hozhatta el, számára nagyon szimpatikus és aranyos emberekkel találkozhatott, ami hatalmas élményt jelentett. Dóra a riportunkat a következő gondolatokkal zárta: „Valóban a részvétel a fontos, ha nem jelentkeztem volna, biztosan bánnám a mai napig!”
