Stafétánkat Kovács „Kalus” Sándortól Orosháza egyik legnépszerűbb állatorvosa, a házi kedvencek gyógyításának (is) tudora, dr. Sin Zoltán kapta. Jelen írásunkban ő mesélt magáról.
Főhősünk Orosházán született 1971-ben. Az akkori kettes iskolába, a Kulich Gyula Általános Iskolába járt. Az általános után útja – mint annyi más orosházinak – a Táncsics gimnáziumba, ott is a biológia fakultációra vezetett.
– Mindig voltak kutyáink, rajtuk keresztül nagyon megszerettem az állatokat. Az irány meg volt, az, hogy állatorvos, vagy édesapjához hasonlóan állattenyésztő legyen, a felvételin dőlt el. Végül az első helyen megjelölt állatorvosira vették fel és mint mondja, most már nagyon örül, hogy így alakult, hisz azt csinálhatja, amit szeret. Amikor felvették, épp zajlott egy kísérleti program, ami azt volt hivatva eldönteni, hogy az állatorvosira felvett hallgatók közül kik azok, akik nem alkalmasak erre a pályára – emlékezett vissza Sin Zoltán.
– Üllőre kellett mennünk, az egyetemnek ott volt egy szarvasmarha telepe és ott voltunk egy évig állatgondozók. Mi voltunk a próbája ennek a programnak, amit aztán el is vetettek. Arra jó volt, hogy kicsit az élethez szoktunk, de egy év veszteség volt. Utána jött az öt és fél év egyetem. Amikor sikerült elvégezni, friss diplomásként a békéscsabai Állategészségügyi Állomásra kerültem. Egy évig Györgyi doktor mellett voltam gyakornok, akinek nagyon sokat köszönhetek. Később kihelyeztek a medgyesegyházi Haladás Tsz-be, ahol egy szarvasmarha telep és egy sertéstelep volt rám bízva. Közben régi barátommal Nagy Istvánnal – aki pár évvel hamarabb végzett nálam – bekapcsolódtunk az akkor még gyerekcipőben járó kisállat orvoslásba. Medgyesen dolgoztam nap közben, este pedig jöttem be a Táncsics utcai rendelőbe. Sokáig együtt dolgoztunk. Pista vitte a délelőttöt, én meg a délutánt – folytatta történetét.
Huszonnyolc évesen jött a nagy változás hősünk életében. ’98-ban megházasodott, majd a következő évben megszületett első gyermeke is. Egy ideig még Medgyesen laktak a szolgálati lakásban, később sikerült Orosházán venniük egy kis házat, amit már együtt újítottak fel, alakítottak át.
– Boglárka után három évvel érkezett a fiam, aki jelenleg az állatorvosi egyetem harmadéves hallgatója. A kétlaki életet 2002 őszén hagytam abba. Nagy Pistával csináltuk tovább a kisállat orvoslást és megkaptam körzetként Pusztaföldvárt. Oda is jártam ki. Hatósági állatorvosként a sertésszállításokat csináltam, meg ami jött sorba. Most is kijárok időnként Tótkomlósra Pusztaföldvárra, Gerendásra szarvasmarha telepre, Békéssámsonra. Alkalmazott a Green Divízió, itt a kacsa, liba a feladat. A fő profil a kisállat gyógyászat, de foglalkozom haszonállatokkal is. Nagy Pistával különváltak útjaink, de a jó kapcsolat megmaradt – folytatja a doktor.
Mint legtöbbünknek, neki is van hobbija. Dr. Sin Zoltánnak ez, a kerékpározás (mindegy, csak ne legyen hegymenet) és a Balaton átúszás mellett a kutya. Évekig volt elnök a Magyarországi Ebtenyésztők Országos Egyesületében az őrző-védő szekciónak. Nemzetközi, illetve világversenyeket rendeztek, mint például az FCI. munkakutya világbajnokság, belga juhász kutya világbajnokság, boxer munkakutya világbajnokság. Ez persze rengeteg elfoglaltsággal, utazással, távolléttel járt, aminek a család itta meg a levét, feleségével elváltak egymástól. Idén tavasszal ismét megházasodott. Feleségével van egy hétéves gyermekük. Volt nejével jó kapcsolatot ápol. Mint minden régóta praktizáló állatorvosnak, Zolinak is voltak érdekes, valami miatt emlékezetes esetei.
– Legutóbbi eset egy igen vad macska volt. Ivartalanítani kellett. A szállítóba benyúltam, de egy nagy fújás és karmolási kísérlet lett belőle. Kirántottam a kezem. Szétnyitottam a ketrecet és hátulról próbáltam beoltani, de ekkor az első nyíláson kilőtt a cica. Felugrott a polcra, a hűtőre. Ami gyógyszer ott volt azt leverte. Leszakította az iratokkal teli polcot, ami ráesett a számítógép monitorára. Aztán felugrott a klímára. Ott lógott egy kicsit, aztán bebújt a klíma és a plafon közé. Ott sikerült végül beoltanom, de addig pillanatok alatt piszok nagy kárt csinált. Szintén emlékezetes eset volt a cirkusz. Az Eötvös cirkusz felkért, hogy oltsam be az állatokat, illetve vegyek vért azoktól, amelyektől kell. Örömmel vállaltam, beoltottam a kis oroszlánt, meg egyebeket. A pónikból, lámákból levettem a vért, de a teve feladta a leckét, bár a cirkusz teljes ápoló személyzete ott sürgölődött, segített. Nagyszőrű állat volt és sehogy sem sikerült. Nem hagyta magát, bár folyamatosan nyugtatták, etették répával. Még az internetet is segítségül hívtam, de sehogy nem jött össze a dolog. A végén még le is köpött a teve. A sokadik kudarc után kértem telefonos segítséget. Felhívtam az egyik volt csoporttársamat, aki a budapesti állatkert vezető állatorvosa. Elmondta, hogy tevékből csak altatott állapotban, különleges módon lehet vért venni, így csoda lett volna, ha sikerül, de több órát izzadtam érte. Bár részleges kudarc volt, de emlékezetes – meséli a doktor.
Sin doktor sok teendője mellett tagja a Körös Mentőcsoportnak is, melynek a kutyás, kutató-mentő szekciójáért felel. Éles bevetésen még nem volt, de különböző gyakorlatokon többször bizonyították felkészültségüket. Egy hónapja létrehoztak egy saját, orosházi székhelyű mentő szervezetet is, FÉM (földön, égen mentés) néven. A kutatást drónnal, kutyával segítik, tehát földön, égen.
Mint dr. Sin Zoltán elmondta, nagyobb célja nincs, csak a gyerekei boldogulása. Ebben segít, amennyit tud, állatorvosként pedig szeretne továbbra is közmegelégedésre dolgozni…
A doktor a stafétát Pusztai Ilonának, a Szikhát kutyamenhely vezetőjének adta tovább. Sorozatunk következő részében vele beszélgetünk.
