A művészet terápia, legyen szó költészetről, festésről vagy táncról, egy olyan kibontakozási lehetőség, ahol számos korlátot maga mögé dobhat az ember, és szárnyalhat elvárások, normák, szabályok nélkül. A Harmónia és Fordulat Klub tagjai értik és élvezik ezt a fajta szabadságot, és augusztus 1-jén nemcsak egymás, hanem a nagyközönség előtt is feltárták lelküket, tehetségüket.
A Harmónia Klub és Fordulat Klub a szenvedély- és pszichiátriai betegséggel küzdők második otthona. A Kettőssánc téri intézmény minden év augusztusában megszervezi az Egy nap az elfogadásért című rendezvényét, ahol a megjelent külsős vendégek – bárki, aki érdeklődést mutat a klub felé – bepillantást nyerhetnek az itt folyó munkába, és közelebbről is megismerhetik az ellátottakat.
Szabó Szilvia, a klub szakmai koordinátora Gárdonyi Géza ezen szavaival köszöntötte a megjelenteket: „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”
– Megtanultam, hogy amit nem értek, azt nem könnyű elfogadni – fogalmazott beszédében Szabó Szilvia. – Az, amit nem ismerek, szorongást, vagy rosszabb esetben félelmet kelt bennem. Mind hajlamosak lehetünk ránézésre véleményt, ítéletet mondani valakiről, akit nem is ismerünk, vagy megijedni, ha azt olvassuk a bejáratnál: pszichiátriai- és szenvedélybetegek nappali ellátása.
– Ami segítheti az elfogadást, az a megismerés, valamint a megértése annak, hogy senki és semmi nem csak jó vagy csak rossz, senki sem fekete vagy fehér. Mindannyian szürkék vagyunk akár pillanatonként változó árnyalatban. Mindenki egyszerre problémás és értékes, egyikünk sem tökéletes. Ha ezt megértjük, könnyebben tudunk együttműködni, és segítéségére lehetünk egymásnak – emelte ki a szakmai koordinátor.
Az ellátottak hónapok óta készültek az augusztus 1-jei nyílt napra. A klub szakmai koordinátora kiemelte, nagyon büszke rájuk, amiért ki mernek állni, és meg mernek mutatni valamit magukból. A nap programjai a művészetek köré épültek, az ebédlőben egy rajzokból, fotókból és festményekből álló kiállítás várta a kíváncsi szemeket, az udvaron felállított színpadon pedig egymást váltották a dalok, a táncok és a versek. Mónus Zoltán több területen is megmutatta tehetségét.
– Mindenféle szenvedélynek hódolok, ami művészet. Régebben másféle szenvedélyeknek is hódoltam, de azokról már lemondtam. Gyerekkoromban is szerettem rajzolni, aztán volt egy nagyobb kihagyás, de most a klubban újra megpróbálkoztam vele. De leginkább a fotózás érdekel, az nap mint nap része az életemnek. Hálásak vagyunk a klubnak, amiért eszközöket, időt és teret nyújt a tehetségünk kibontakoztatására, és hogy megszervezték nekünk ezt a napot. Nélkülük nem menne. Itt segítenek nekünk abban, hogy megtalálhassuk önmagunkat – fogalmazott Mónus Zoltán, aki azért is jár mindennap a klubba, mert itt lehetősége van dolgozni napi hat órában. Grénusné Kelemen Erzsébet Anna is hasonlóképp van ezzel, ideköti a munka és a közösség is.
– Örülök, hogy tudok dolgozni, és így támogathatom a családomat. Munka mellett én is alkotok, az egyik dolgozó nemrégiben tartott nekünk egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot, ami új teret nyitott a számomra. Néhány nap alatt hatalmas fejlődésen mentünk keresztül, az eredmény itt látható a falakon. Emellett verseket is írok, a mai műsorban elő is adok közülük néhányat – mesélte Grénusné Kelemen Erzsébet Anna.
A táncokat Balogh-Csorba Viktória dolgozó tanította be, és a jobb agyféltekés rajzolást is neki köszönhetően sajátították el a klubtagok. Szabó Szilvia elmondta, a klub igyekszik minél több programot szervezni ellátottjainak, és amennyire lehet, nulla forintból, felajánlásokból teszi ezt. Nagy öröm volt például az O-I Hungary Kft.-nél tett gyárlátogatásuk, vagy amikor a Kettőssánc téri klubban az adományként kapott mézből és lisztből karácsonyi mézeskalácsot süthettek együtt a betegek és a dolgozók. A klub céljai között szerepel, hogy családpótló rendezvényeivel erősítse az összetartozás és elfogadás érzését. Ez a küldetés az augusztus 1-jei rendezvényt is jellemezte.
– Az elfogadás napja jelentős eseményként értékelhető a Harmónia Klub és a Fordulat Klub életében – fogalmazott köszöntőjében Olasz Mónika, az Egységes Szociális Központ szakmai igazgatóhelyettese. – Hiszünk abban, hogy ez a klub képes elősegíteni a szenvedély- és pszichiátriai betegek elfogadását, megértetni társadalmi szinten is a betegség kialakulásának okát, és kezelésének módját. Nem egyszerű a szakemberek feladata, hisz az elméleti megoldási lehetőségeket át kell ültetni a gyakorlatba, továbbá hitet és reményt kell nyújtaniuk a hozzájuk fordulókhoz. Lényeges, hogy nyíltan, őszintén tudjunk erről a témáról beszélni, és hogy szembe tudjunk nézni a problémával. Vallom, hogy ezek az élethelyzetek bármelyikünket, vagy bármelyikünk családtagját érinthetik. Tudjuk, hogy az elfogadás, valamint az előítéletek csökkentésének alapja az érintettek valódi megismerése. A mai program képes arra, hogy mindezeket megvalósítsa.
A rendezvényen köszöntőt mondott Dávid Zoltán polgármester is, aki kiemelte, Orosháza mindig is egy elfogadó város volt, elfogadó lakosokkal. A városvezető az önkormányzat nevében azt ígérte, mindent megtesznek azért, hogy ezt továbberősítsék, és hogy ez a jövőben is így maradjon. Zárásként azt kívánta az ellátottaknak, hogy pozitívan, jó egészségben éljék a hétköznapjaikat.
Az egész délelőttöt betöltő rendezvényen a résztvevők meghallgathatták Hajzer Gábor pszichológus A művészet fontossága és pszichiátriai és a szenvedélybetegek körében című előadását, majd Nagy Ádám citerajátékát is. Ez a nap lehetőséget adott arra, hogy az ellátottak megmutassák, ők nem egyenlőek a betegségükkel. Az egy dolog, hogy pszichiátriai- vagy szenvedélybetegséggel küzdenek, de emellett – vagy ettől függetlenül – ők is számos értéket képviselnek.
Fotók: Somogyi Martin/OrosCafé
