Több mint tízezren vettek részt a 41. alkalommal megrendezett Balaton-átúszáson. Természetesen orosháziak nevével is találkoztunk a rajtlistán. A legtöbben a teljes, valamivel több mint ötkilométeres távot teljesítették. Néhány vállalkozó szellemű nevezővel beszéltünk is és a beszámolókban egy közös pontot találtunk: mindannyian önmaguknak szerettek volna bizonyítani.
A zivataros időjárás miatt, a tervezetthez képest, egy nappal később, július 23-án rendezte meg a BSI Magyarország ikonikus nyíltvízi úszóeseményét, a 41. Lidl Balaton-átúszást. A féltáv, és az áthúzás mellett, a klasszikus Révfülöp-Balatonboglár közötti 5,2 kilométeres távot közel 9500 amatőr és profi úszó teljesítette. Az eredménylistán 19 orosházi nevével találkoztunk. Közülük a leggyorsabb – a maga 1 óra 45 perces időeredményével – Papp Vilmos volt, aki már tizenharmadik alkalommal vett részt a megmérettetésen. Elmondása szerint még ennyi év után is mindig van valami újdonság.
– Ilyenkor mindig a saját időmet próbálom javítani az átúszás során. Sajnos ez most nem sikerült. Az idei verseny küzdelmes volt, nagy volt a szél, így a hullámok is, valamint sokan jelentkeztek. Nem volt könnyű kezelni a tömeget – idézi fel a múlt vasárnapi körülményeket a rutinos Balaton-átúszó. – Magamhoz képest átlagosan teljesítettem, a legjobb időmtől öt perccel maradtam el. Persze, jó érzés, hogy így is én voltam a leggyorsabb az orosháziak közül, de én csak magamat próbálom felülmúlni. Nekem ez egy létforma, egy igazi élmény – hangsúlyozta.
Vilmos a felkészülést is komolyan veszi, és ugyanezt javasolja mindenkinek. Semmiképp se két nappal az esemény előtt találja ki valaki, hogy rajthoz áll. Azon kívül, hogy ez veszélyes, rossz példaként is szolgál a fiatalok számára. A most 34 éves férfi a jövőben minél többször szeretné átúszni a Balatont, akár még 80 éves kora után is elindulna a versenyen. Éppen ezért az orosházi édesapa rendszeresen úszik, valamint egyéb, állóképesség javító edzéseket végez.
Dominkó Gábornak az idei volt a negyedik alkalom, hogy teljesítette a kihívást. Igazán szerencsésnek mondhatja magát, hogy egyáltalán ott lehet az úszók között, ugyanis egy súlyos közlekedési balesetet szenvedett évekkel ezelőtt.
– Régi vágyam volt a Balaton meghódítása, azonban a balesetem előtt mindig csak halogattam, a dolgot, majd a fél év ágyhoz kötöttség alatt – amikor sokáig az sem volt biztos, hogy megmarad a lábam – elhatároztam, ha felgyógyulok, megvalósítom ezt a tervemet – eleveníti fel az emlékeit Gábor. – Amikor már olyan állapotban voltam, sokat úsztam Gyopároson. Soha nem az egész távot, csak 2-3 kilométert, de azt sokszor és mindannyiszor éreztem, hogy bírtam volna tovább. Az első Balaton-átúszás mindjárt sikerült – tette hozzá.
Azóta háromszor teljesítette a távot, elmondása szerint elsősorban magával versenyzett. Igyekezett mindig javítani az eredményén: az első 2 óra 36 perces idejét, idén 2 óra 23 percre szorította le. – Úgy érzem, a következő átúszáson is ott leszek, mert van még tartalék – fogalmazott eltökélten Dominkó Gábor.
Kovács Viktor története is igazi példaként szolgálhat mindenkinek. Lassan két évvel ezelőtt történt, hogy a férfi egy veseátültetésen esett át. Viktor állapota akkor kezdett rohamosan romlani, amikor 2021-ben elkapta a koronavírust. Ezt követően dialízisre járt, majd kiderült, akkor 68 éves édesapja megfelelő donor lesz számára. A műtét után egy év sem telt el, amikor 2022-ben először átúszta a Balatont, idén pedig ismét nekifutott a megmérettetésnek.
– Először a pszichiáterem, dr. Vincze Gábor tanácsára álltam rajthoz, ami óriási motivációt adott. Nem viseltem jól a dialízist, és amikor Gábor azt mondta, hogy egy év múlva túl leszek a transzplantáción és átússzuk a Balatont, az nagy lendületet adott a továbbiakban – mondta Viktor, aki barátaival közösen utazott Balatonra.
Itt találkozott Berente Judittal, a Szervátültetettek Országos Egyesületének elnökével, és több szervátültetésen átesett emberrel, akik szintén teljesítették a kihívást.
– A műtét előtt sokat sportoltam, testnevelő tanár is voltam. Ha nem lett volna egy alapedzettség, és tíz évnyi tapasztalatom búvárúszásban, akkor biztos ennél is nehezebb lett volna teljesíteni az idei átúszást. Nagyon hullámzott a tó vize, és sokan voltunk. Mivel az úszást hanyagolnom kellett, mert könnyen felfázom, így nem sokat tudtam készülni rá, így kicsit féltem is. A sok, oldalról érkező hullám így sem könnyítette meg a dolgomat. Végül 2 óra 42 perces idővel értem át a túloldalra – idézte fel a versenyt Viktor kiemelve, hogy a hangulat és a szervezés is nagyon jó volt.
A transzplantáció után szeretne újra minden sportot a maga teljességében megélni. Nemrég tenisz órákat ajánlott fel neki Varga Szabolcs, valamint az úszást is folytatni szeretné, hogy ismét elérje a 2011-es 2 óra 10 perces rekordját a Balaton-átúszásban. Elmondása szerint innentől kezdve minden évben teljesíteni szeretné, ezzel bizonyítva, hogy a transzplantáció után is van élet. – Minden alkalommal, amikor valamit teljesítek eszembe jut, hogy két évvel ezelőtt még dialízisem volt – tette hozzá a férfi, akinek a jövőbeni tervei között szerepel, hogy előadásokat tartson a fiataloknak a szervátültetésről, valamint ki szeretne jutni a transzplantáltak Európa-bajnokságára.
