Öt éve foglalkozik komolyabban a görkorcsolyázással Kránitz Anita. A fiatal lány először csak egyedül járta az utakat és kisebb távokat tett meg, majd rátalált egy Facebook csoportra. Ezután csatlakozott Rakonczai Gáborhoz, együtt pedig már több városba is átgurultak, valamint egy kisebb Balaton kört is megtettek görkorcsolyával.
Gyermekkorában kapta első görkorcsolyát Kránitz Anita. Igaz, akkor csak ritkán volt a lábán, évekkel később mégis beleszeretett a sportba. Huszonnégy évesen vette meg első, profibb korcsolyáját, mellyel még leginkább csak a városon belül közlekedett. A komolyabb távok azután jöttek a lány számára, hogy megismerkedett koris társával, Rakonczai Gáborral.
– Rátaláltam egy Facebook csoportra, amit Gabi csinált, hogy összegyűjtse az orosházi korisokat. Addig mindig egyedül görkorcsolyáztam. Ha rossz kedvem volt akkor is mentem, ha pedig jó, akkor azért. Ez volt nekem a kikapcsolódás. Először kicsit tartottam tőle, hogy másokkal együtt korizzam, mára pedig unalmasnak tűnik egyedül elindulni – mondta Anita. – Általában csak ketten megyünk, de így is nehéz beosztani az időnket. Az is előfordulhat, hogy mindent megtervezünk, és végül az időjárás húzza keresztül a számításainkat – hozzátette, az nagyon el tudja rontani a kedvüket.
A görkorcsolyás páros megjárta már Békéscsabát, Mártélyt, Hódmezővásárhelyet, a Balaton egy kisebb körét, leghosszabb távuk pedig az a 120 km volt, amikor Gyulára koriztak át, majd onnan jöttek vissza Orosházára.
– Hosszabb táv esetén általában már reggel 5-6 óra körül elindulunk és sötétedésre érünk haza. Számomra eddig a balatoni túra volt a legnagyobb élmény – mesélte Anita. – Ott a falvak egymást érték, egyikből mentünk a másikba, miközben körülvett minket a nyaralás hangulata. Amikor pedig az úton mentünk előfordult olyan, hogy eljött mellettünk egy országúti biciklis és megdicsérte a tempónkat, de egyszer egy autós is ment mellettünk, aki felváltva nézve a sebességmérőt és minket – mondta nevetve Anita társa, Gábor.
A páros kiemelte, egy hosszabb távnak mindenképp több emberrel kell nekiindulni, valamint megfelelő védőfelszerelésben, mert bármi megtörténhet. Sebességük átlagosan 20-25 km/h, de elég egy lejtő és egy kis hátszél, hogy 60 km/h-val száguldjanak. Őket is érte már kisebb-nagyobb baleset, lehorzsolt térd, zúzodott csukló vagy egy szakadt ínszalag okozott kényszerpihenőt, de ezek után sem adták fel soha hobbijukat. Görkorcsolyáztak már esőben, ködben és fagyban is, idei első útjukat például január 1-jén tették meg.
– Nagyon jó érzés úton lenni korival, a világ egyik legjobb élménye. Csak az utat figyelem olyankor és hallgatom a zenét. Régen mindig ugyanazon az útvonalon mentem, ami egy idő után nagyon unalmas volt. Épp ezért keressük a kihívásokat most. A nyárra tervben van például Makó, Szeged és Békéscsaba, de az igazi célunk egy teljes Balaton kör. Erre persze edzeni is kell, három éve például nem gondoltam volna, hogy meg tudok tenni 120 km-t úgy, hogy másnap ne legyen izomlázam, de a folyamatos gyakorlás és túrák segítettek az állóképességemen. Persze elfáradunk, és van, hogy mi is feltesszük a kérdést, pontosan miért is csináljuk ezt, de a végén jó érzéssel tölt el, hogy sikerült – hangsúlyozta Anita.
A nyár folyamán a városban többen is megnézik a koris lányt, ilyenkor használja ugyanis görkorcsolyájának világító kerekeit. Anita egyik legnagyobb vágya a Balaton kör mellett, hogy ne csak ketten, hanem egyszerre akár 5-10 ember mellett tudjon korcsolyázni. Kiemelték, mindenkit szeretettel fogadnak, aki ki szeretné próbálni, és Gáborral együtt segítenek bármiben.
