Tarrné Kiss Hajnalka 2 óra 28 perc alatt úszta át a Balatont, azaz hagyta maga mögött a több mint öt kilométeres távot. Nem az eredmény vagy a siker motiválta, egyszerűen csak úgy érezte, közel húsz év kihagyás után ismét szívesen nekivágna ennek a nem mindennapi erőpróbának.
Hajnalka néhány nappal a verseny után a fiától tudta meg, hogy kiváló teljesítményének köszönhetően megszerezte a női szenior úszók között az első helyet. Boldog és büszke volt, ami nem csoda, hisz egy országos megmérettetésről van szó.
– Nem mondom, hogy nem tartottam attól, bírom-e majd, legbelül mégis úgy éreztem, megvannak a kellő alapjaim. Egész télen úsztam, és így éreztem magamban az erőt – meséli Tarrné Kiss Hajnalka. – Heti három-négy alkalommal jártam át Szentesre, és mivel ebben a korban már ingyen utazom, ez csak az időt tekintve jelentett veszteséget. Rendszerint kétezer és pár száz métert úsztam egyszerre, 50-60 perc alatt végeztem az edzéssel. A nagy nap előtt azért néhány alkalommal megúsztam a négyezret is, hogy biztos lehessek abban, felelősséggel indulok a versenyen. Mégiscsak komoly távról van szó, és az élővízben mások a körülmények, mint egy medencében. Aznap például erősen fújt a szél, ami igen nagy hullámokat vetett, de szerencsére bírtam erővel, sőt, azt mondhatom, nagyon jólesett ekkora távot úszni. Mindenkinek azt javaslom, aki kacérkodik a gondolattal, hogy előtte alaposan, gondosan készüljön fel. Edzetlenül nem érdemes belevágni.
Hajnalka életében ez volt az ötödik Balaton-átúszás, először 1979-ben jelentkezett a versenyre, majd 1980-ban és 1983-ban is úgy érezte, újra át szeretné élni az élményt. Bő húsz év kihagyás után a kétezres évek második felében ismét nevezett, és most, 2023-ban megint azt mondta magának, lesz benne elég erő és elszántság a célba éréshez. Ahogyan azt az eredmény, a IX. női szenior korcsoportban szerzett győzelem is bizonyítja, igaza volt.
– Világ életemben sportoltam, az édesapám ösztönzött a mozgásra engem és a hat testvéremet – mesélte. – Gyerekkoromban Nagy Sándor kezei alatt nevelkedtem a Spartacus Úszó Egyesületben, akkor még a tóban zajlottak az edzések, pontosabban egy, a tóból lerekesztett részen. Nyáron itt, télen pedig a Fürdő utcai Diana-fürdőben készültünk a versenyekre. Szép idők voltak, de ahogy aztán a Diana bezárt, el kellett búcsúznom az egyesülettől.
Hajnalka később más sportágakba is belekóstolt, 1978-ban például csatlakozott az Aranyjelvényesek az Olimpiára nevet viselő akcióhoz, ahol az úszás mellett futásban, kerékpározásban és erdei túrázásban bizonyította erejét. Az országos próba teljesítése után őt is kisorsolták, így azok között a szerencsések között lehetett, akik 1980-ban kiutaztak a moszkvai olimpiára. Később, 1997-ben és 1998-ban vállalkozott a Károlyfalvi Elemér által szervezett Bécs-Budapest futásra is, amely szintén örök emlék marad a számára.
– „Élethosszig tartó tanulás”, szokták mondani. Helyes, támogatom. De én kiegészíteném azzal, hogy „élethosszig tartó sportolás”. Az egészségünk megőrzése érdekében ez az egyik legfontosabb, amit tehetünk. Aktív hatvanasnak tartom magam, szeretnék még sokáig ilyen jó formában lenni. Ameddig bírom és jólesik, folytatni fogom az úszást. A hétvégi, Gyopároson rendezett szenior emlékúszásra is nevezek majd. Az egykoron szintén spartacusos Pesics Zoltán szervezi most is, örömmel megyek, mert a mozgás után mindig beiktatunk egy kis evést-ivást, beszélgetést is. Tavaly pedig tagja lettem a Tótkomlósi Rozmár Szenior Úszó Egyesületnek, úgyhogy most már az ő színeikben versenyzem. Augusztus végén például Hódmezőváráshelyen a II. Consolis ASA Rövidpályás Nemzetközi Szenior Úszóversenyen 50 méter mellen a második, 50 méter háton pedig a harmadik helyet sikerült megszereznem – tette hozzá.
Fotók: Horváth Bence
