Monumentális alkotás lesz, ez biztos. A mérete is egyértelműen jelzi, hiszen ritkán találkozhatunk 162 négyzetméternyi, 520 kilós, hímzéssel dúsan díszített bársony díszfüggönnyel. Talán a számoknál is megdöbbentőbb az a munkamennyiség, ami ebben a kárpitban van. A Kustán Melinda textiltervező által megálmodott, és a hatvan Kárpát-medencei tájegység népi iparművészei és hímzőmesterei által létrehozott alkotás a remények szerint jövő tavasszal már méltó helyén, a Nemzeti Színház nagytermében várja a kíváncsi szemeket.
Páratlan ez az összefogás. Kustán Melinda textiltervező meghatottan mesél a hímző asszonyok lelkes hozzáállásáról, pedig amit ő véghez visz, az az igazán rendkívüli. De kezdjük a történetet az elején, 2019-ben, mikor is Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója egy lehetőséggel fordult a textiltervező felé.
– Váratlanul ért, mikor telefonon megkeresett, hisz korábban sosem találkoztunk, nem volt semmiféle kapcsolatunk – mesélte Kustán Melinda. – Mikor beléptem Vidnyánszky úr irodájába, elképesztő meglepetés fogadott, hisz a 2002-ben általam készített, „Theatrum” című nagy méretű kárpit díszítette a falat. Elmondása szerint egyszerűen azért esett rám a választása, mert sokat van egy térben ezzel a kárpittal, jónak tartja, és azt gondolta, szerencsés lenne, ha a Nemzeti Színház nagyszínpadának díszfüggönyét is én tervezném meg.
Kustán Melinda számára ez óriási elismerést, és egyben borzasztó nagy szakmai és alkotói kihívást jelentett. Az egyik támpont, amivel elindítottuk, a tervezési folyamatot az volt, hogy a függöny színe legyen vörös.
– A Nemzeti Színház belső tereinek színhangulata jelenleg kékre, aranyra és a barnák árnyalataira van hangolva. Vezérigazgató úr – más, kiemelkedő jelentőségű magyar épületek drapériáihoz hasonlóan – a vörös színt szerette volna viszontlátni a nézőtérről. Ez irtózatosan nagy kihívást jelentett, hisz ezek a színek együttesen megjelenve a térben nagyon könnyen okozhatnak disszonanciát – mesélte a tervező. – Közel két hónapon át kísérleteztünk a textilvegyészekkel, amire megtaláltuk azt a bordó árnyalatot, amely bekerülve a kék-arany környezetbe, összesimul vele. A bársonyunknak ezért meglehetősen nagy a kék pigment tartalma. Ezt a színház közönsége nem látja, egyszerűen csak annyit érez majd, ha belép a terembe, hogy minden harmonizál egymással.
– A bársonyt speciálisan erre a célra szövettük, számos peremfeltételnek kellett ugyanis megfelelnie, például a magyar szabványoknak megfelelően lángállónak kellett lennie, éppen úgy, ahogyan valamennyi fonalnak is. Egy Bécs melletti gyárban tudták vállalni a munkát, ott készült el maga a bársony anyag.
Hogy pontosítsuk az előzőeket, a szín mellett még egy kitétele volt Vidnyánszy Attila vezérigazgató úrnak. Azt kérte a textiltervezőtől, olyan függönyt tervezzen, ami még sehol máshol nem készült a világon. Melinda azt mondja, ennél nehezebb feladatot iparművész nem kaphat.
– Áttekintettem a világ nemzeti színházainak függönyeit, hogy megismerjem, milyen megoldásokat alkalmaztak. Megbizonyosodtam arról, hogy ezek a drapériák funkcionális szerepük mellett mind jelképhordozók is. Minden országban a helyi magas kultúra jellegzetességei jelennek meg ezeken a kárpitokon, így magunkat vizsgálva a következőkre jutottam: itt ez a gyönyörűséges Kárpát-medence, tájegységeinek mérhetetlenül gazdag mintakincsével. Ezt fogom feldolgozni, összefésülni, ebből hozok lére egy egységes képet adó alkotást.
Komoly kutatómunka előzte meg a tervezést, hatvan tájegység jellegzetes motívumait kellett feldolgozni, megrajzolni, újra alkotni, a vizuális koncepcióhoz alakítani, papírra/számítógépbe vinni. Sokat ismerünk ezek közül a tájegységek közül, például a méltán híres matyóit, vagy a kalocsait, de jócskán akadnak olyan vidékek is, amelynek kevéssé ismertek, vagy nincs és nem is alakult ki hímzőkultúrájuk. Mivel a Néprajzi Múzeum és az Iparművészeti Múzeum is zárva volt a tervezés ideje alatt, a kutató munka nagy problémát jelentett.
– Sok nehézség adódott a tervezés során. Amellett, hogy a díszfüggönynek esztétikai élményt kell nyújtania, természetesen funkcionálisan is meg kellett felelnie a célnak, így a három irányba történő mozgatásnak is – folytatta. – A függönyön tizenkét életfa lesz látható, mindegyik törzsén honfoglalás kori fémmunkák inspirációjára készült motívumok szerepelnek majd. Ezek gépi hímzéssel készültek el, a függöny statikusságát is szolgálják. A lombok a hatvan tájegység mintáit tükrözik vissza, ezek mind 60×80 centiméteres befoglaló formájúak, és mind kézi hímzéssel készülnek majd. Igyekeztem olyan hímzőket találni, akik az adott tájegységen élnek vagy onnan származnak, hogy még inkább autentikus legyen az alkotás.
– Gondoljunk bele! 60×80 centiméter, ez 6-8 hétnyi, azaz 300-500 órányi munkát jelent egy fő számára. A hímzőknek soha nem látott módon kell kilépniük a komfortzónájukból – fogalmazott a tervező.
A felkértek között a népművészet mesterei és oktatói is megtalálhatók. Kustán Melinda a Kárpát-medencei hímzők krémjét hívta be a munkába. Azt mondja, az Alföldön nagyon sok hagyományt ápoló, nagy tudású mesterre talált, köztük van három orosházi asszony is. Mindhárman a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjai, évtizedek óta a kézművesség igen sok ágában foglalatoskodnak.
– Annyira örültünk a felkérésnek, ez egy olyan megtisztelő és nemes feladat, hogy muszáj részt vennünk benne – fogalmazott Tóth Anna népi ékszerkészítő, hímző. – Egyrészt a magunk örömére is, másrészt pedig mert boldoggá tesz minket, hogy maradandót alkothatunk, hisz ez a függöny a következő nemzedék számára is fennmarad.
Tóth Anna már néhány hete megkapta a saját részét, ő a Galga-menti hímzést választotta. Július 13-án Kustán Melinda személyesen látogatott el hozzá és két társához Orosházára, ezen a napon – a jóízű beszélgetés mellett – már Varga Jánosné Klárika is megkapta a hímezni valót.
– Az enyém a jász szűrhímzés lesz, amint hazaviszem az anyagot, azonnal hozzáfogok – fogalmazott Klárika. – Készültem is rá, mert a bársonyra teljesen másképp kell hímezni, mint a vászonra. Remélem, szép lesz. Nagy megtiszteltetés ez a számomra, várom, hogy egyben lássam majd a végeredményt a Nemzeti Színház nagyszínpadán. Már láttam egy-egy készülőben lévő darabját, voltam Békéscsabán, az ottani hímzőasszonyok megmutatták a munkájukat. Ez összehoz minket, hisz konzultálunk egymással, és szakmai tanácsokat adunk egymásnak.
A 82 éves Tóth Imréné népi iparművész, csipkeverő, hímző, gyöngyfűző, Tóth Anna édesanyja is részt vesz a munkában.
– Az idő igencsak eljárt már felettem, de büszkén viselem a korom, és a mai napig szeretettel hímzek. Azonnal igent mondtam a felkérésre, nagy öröm ez nekem, számomra a hímzés nyugalmat ad. Gondolni se tudtam volna, hogy egyszer a Nemzeti Színház függönyét fogom hímezni, mégis így lett. A sárközit kaptam, és mivel 20 évet ott éltünk, csínját-bínját ismerem – fogalmazott Ani néni.
Kustán Melinda rengeteget utazik a Kárpát-medence teljes területén, hogy személyesen találkozhasson az asszonyokkal. Többen feltették neki a kérdést: miért döntött a kézi hímzés mellett, mikor a gépivel két hónap alatt kész lett volna a végeredmény.
– A középkori hímzőasszonyok, akik többnyire zárdákban tevékenykedtek, olyan imádságokat mondtak kézimunkázás közben, ami kapcsolódott az előttük lévő mintához. A hímzők elmélyülten, elcsendesedve, befelé fordulva dolgoztak, látszólag monotonon, de a valóságban belevitték az anyagba a lelküket. Most, 2023-ban ezek az asszonyok szintén belehímzik a lelküket ebben a függönybe, amelyben az ő tudásuk, kitartásuk, teremtő erejük manifesztálódik. Hatvan különböző ember, hatvan egyedi élettörténet – emelte ki a tervező.
A munka több mint 50%-a elkészült. Mielőtt a díszfüggöny átadásra kerül, a tervek szerint egy tornateremben kiterítve tekinti majd meg tervezője. Ha magunk elé képzeljük ezt a képet, ismét rádöbbenhetünk, milyen hatalmas alkotásról beszélünk. A debütálásra 2024-ben kerül sor egy előadás keretében. Kustán Melinda vágya, hogy a színházterembe lépve a nézők tekintete előbb megálljon a műalkotáson, majd a szemük egészen addig futkosson rajta, míg meg nem találják önmagukat, vagyis a saját tájegységüket, ahonnan ők vagy elődeik származnak, azaz a saját gyökereiket.
– Páratlan alkotás lesz, soha senki nem dolgozta még fel együtt a hatvan tájegységet. Ez a szakmai életem csúcspontja, amelyet egyedül sosem tudtam volna létrehozni. De hiszem és vallom, ha összefogunk, bármire képesek vagyunk. Itt a bizonyíték – zárta a textiltervező.
Fotók: Somogyi Martin/Oroscafé
