A napokban búcsúztattuk Dancz Gyulánét, az egykori 1.sz iskola nyugalmazott pedagógusát, aki 88 éves korában távozott közülünk, örökre itt hagyva e földi létet.
Ismét elment egy kiváló Pedagógus. (Igen, így nagybetűvel, mert vannak tanáregyéniségek, akiknek olyan szinten hivatása a tanítás, nevelés, hogy csak így, nagybetűvel szabadna írni.) Hosszú súlyos betegség után, 88 éves korában elhunyt Dancz Gyuláné.
Dancz Gyuláné 1935-ben született Kisteleken. Iskoláit Szegeden végezte. Itt szerezte meg matematika-kémia szakos tanári diplomáját, 1956-ban. Ezt követően került Orosházára, az I. sz. Általános Iskolába. Első és egyetlen munkahelye volt, ahonnan 1991-ben vonult nyugállományba. 1957-ben házasságot kötött Dancz Gyula földrajz-történelem szakos tanárral, aki szintén városunkban, a III. sz. Általános Iskolában tanított, majd évtizedekig volt iskolája igazgatója. Fiatal pedagógusként erősítették egymást a szakma szeretetében, és törekedtek a tökéletesség felé. Két gyermekük született, akiket szeretetben és odaadással neveltek. Később a család három unokával teljesedett ki.
Pusztainé Szabó Margit az egykori „Egyes”, ma Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola címzetes igazgatója így emlékszik a volt kollégára:
„Ilonka kezdetben a felső tagozaton tanította a szaktárgyait, majd 1960-tól napközis csoportokat vezetett. Megkedvelte a napközis munkát, így mindvégig ebben a munkakörben tevékenykedett. Minden területen példaértékű pedagógiai munkát végzett. Hosszú éveken át volt a városi és az iskolai napközis munkaközösség vezetője, e megbízatásait nagy szakmai hozzáértéssel, felelősségteljesen látta el. Szükség esetén később is mint szaktanár helyettesített, ezekre az órákra is mindig lelkiismeretesen felkészült. Szakmailag magasan képzett pedagógus volt, aki az elméletben megszerzett tudást a gyakorlatban következetesen alkalmazta. Gondot fordított a tanulók sokoldalú tevékenykedtetésére, az ellenőrzés és önellenőrzés megszervezésére, a felelősi rendszer kiépítésére. Aktívan részt vett a csoportközi foglalkozások előkészítésében és megvalósításában. A gyermekekkel való bánásmódjában mindig a humánum vezérelte. Sokat tett annak érdekében, hogy a tanulók otthonuknak érezzék az iskolát, s a délutáni fárasztó órákat is kellemes, szeretetteljes környezetben tölthessék. Szerény egyéniségével, odaadó munkájával kivívta magának a munkatársak, tanulók, és a szülők megbecsülését. Több évtizeden keresztül végzett magas szintű oktató-nevelő munkáját kitüntetésekkel ismerték el.”
Élete teljes volt. Törést okozott nála a férje elvesztése, de gyermekei mindvégig mellette álltak. Így volt ez az utolsó időszakban is, amikor a betegség elhatalmasodott rajta, majd örökre lehunyta szemét.
