Földbe csapódott egy repülőgép Békéssámson határában. A hatvan évvel ezelőtti tragédiában a fedélzeten utazók mind életüket vesztették. A szemtanúk beszámolói alapján a gép már a levegőben kigyulladt, majd égő roncsként zuhant a cukorrépa földre. A katasztrófa után, egy nap alatt le is zárták a kutatást, majd csak 45 évvel később, 2008-ban emelték ki a roncs maradékát. A történtekről hat évtized után Magó Károly, a kiemelésben résztvevő Magyar Roncskutató Egyesület elnöke, és további két szemtanú mesélt nekünk.
A müncheni repülőtérről szállt fel 1963. június 16-án a román TAROM IL-14 P típusú utasszállító gépe, melyet George Sandulescu kapitány irányított. A járaton az öt főből álló személyzet és huszonkilenc nyugatnémet turista utazott, akik nyaralni indultak a Fekete-tengerhez.
– Amikor a gép belépett a magyar légtérbe már jelezte, hogy probléma van. Az AS-82-es típusú motornak, amely a gépre volt szerelve volt egy konstrukciós hibája. Az ötödik hengernek problémás volt az olajzása, ez pedig a motor túlmelegedését okozta, a baleset is emiatt következett be. A kapitány nem szállt le a géppel megvizsgálni, hogy mi a probléma, vagy hogy olajat töltsenek bele, hanem tovább repültek Románia felé. Sajnos azonban útközben a repülőgép kigyulladt, és Békéssámson határában lezuhant – beszélt a történtekről Magó Károly, a Magyar Honvédség Kiss József 86. Helikopterdandár kutatója, a Magyar Roncskutató Egyesület elnöke.
A Magó Károly által írt tanulmányban egy akkori légi irányító, Kunár György elmondása alapján a gép Bécsben akart leszállni először, de visszavonta szándékát. Ezután a Budapestre tervezett landolást eltörölték, majd a pilóta úgy döntött, Aradon teszi le a gépet, azonban a pontos időpontot végül sosem kapta meg a magyar irányítótorony. A roncskutató írásában megemlíti, a katasztrófa idején a magyar-román kapcsolat nem volt jó, így a személyzet tisztában volt azzal, hogy amennyiben egy román géppel kényszerleszállást hajtanak végre Magyarországon, komoly felelősségre vonással kell számolniuk. A kapitány így kockáztatott, és megpróbálta átvinni a repülőt a határhoz legközelebb eső repülőtérre. A gép nagyjából 300 méteres magasságban repült Békéssámson felett, amikor a jobb szárny főtartója nem bírta tovább és leszakadt. Ezt követte a motor, majd a törzs a bal szárnnyal együtt 10 óra 52 perckor a földbe csapódott.
– A téeszben dolgoztam, mint üzemanyagos. Éppen mentem a földre, mert volt egy traktor, amit tankolni kellett, majd mondtam egy barátomnak, hogy megyek is tovább. Amikor ezt kimondtam, egy szörnyű zúgást hallottunk Hódmezővásárhely felől. Az erdősávhoz érve láttam, hogy egy kigyulladt repülő az, ami egyet pördült, és becsapódott. A barátommal rögtön a földre vetettük magunkat – mesélte a 90 éves Sulcz István – Nem tudtuk, mi történt, őszintén mondom nem is mertem odamenni. Nagyon sajnáltam az embereket, mindketten sírtunk, hogy az utasok biztos mind beleégtek a repülőbe – emlékezett vissza.
Szabó János 14 éves volt, mikor az eset történt. Az orosházi férfi éppen a barátjával szedte a meggyet, amikor látták, hogy a légtérben megjelenik egy repülőgép. A jobb oldali szárny akkor már égett, majd leesett egy darabja.
– Gyorsan otthagytuk a meggyszedést és mentünk a helyszínre. Habár elég messze van a falu, az első húsz ember között odaértünk. A látvány kegyetlen volt. Emberi testek hevertek mindenhol a földön. Borzasztó volt látni, három napig nem is kívántunk ételt utána, nem tudom hogyan tudtuk feldolgozni. Ami igazán szörnyű, hogy voltak olyan emberek, akik a leszakadt kézről vették le az aranygyűrűt, a másiknak pedig már a vékonybél tekeredett a lábára, de csak ment tovább, nem tudom mit akart. Sokan rájuk is szóltak az idősebbek közül. Tíz perccel később a vadászok is ideértek, ők állították meg ezeket az embereket. A katonaság Orosházáról érkezett, majd körbezárták a területet. Emlékszem, édesapámék három napig ásták a gépet és a darabjait – mondta Szabó János.
Ladványi rendőr alezredes akkori jelentése szerint három helyszínt emeltek ki: „[…] egy helyszín a repülőgép jobb szárnya, ettől 300 méterre a repülőgép jobb motorja, ettől ugyancsak 500 méterre a repülőgép törzse. A gép százszázalékosan összeroncsolódott. Az utasok személyazonosítása rendkívül nehéz, mert azok többsége szétroncsolódott részdarabokra.” A felismerhetetlenség miatt a halottakat végül az okmányok, ruhák és testrészek alapján azonosították Budapesten.
Negyvenöt évvel a katasztrófa után a békéssámsoni önkormányzat kérésére, a település lakosságának, valamint a román és német nagykövetség engedélyével feltárták a helyszínt. Magyarországon ez volt az első eset, hogy polgári repülőgép maradványait emelték ki több évvel a katasztrófa után – írta Magó Károly. 2008. szeptember 23-án állították fel a tábort, majd kis zászlókkal jelölték a fémkereső által jelzett területeket. Fokozatosan ástak le a földbe, ahonnan egyre több roncsdarab és emberi csontszilánk került elő.
– Biztosak voltunk abban, hogy jelentős lelet már nincs a földben, mivel úgy gondoltuk, hogy amikor a gép lezuhant, a baleseti kivizsgálási eljárásoknak megfelelően minden darabot kivettek a földből. A feltárás során kiderült, hogy egy nagyobb darabot a géppől nem emeltek ki a baleseti helyszínelés során. A mi feladatunk az volt, hogy megcsináljuk az exhumáló feltárást. Kiemeltük a gép darabjait és az utasoknak a földi maradványait. A poggyásztérnek egy része is előkerült, így nagyon sok személyes tárgyat találtunk – emlékezett vissza Magó Károly.
Hozzátette, amikor egy kutató belefog egy ilyen munkába, akkor általában a második világháborús gépeket kell kutatni, azonban egy ilyen feltárásnál elég váratlan fordulat volt, hogy az utasoknak a maradványai is lent vannak és személyes tárgyak is előkerültek. Számukra így ez egy fontos feladat volt, hiszen azok az emberek nem kapták meg a végtisztességet, így ami 1963-ban elmaradt, ők bepótolták. A személyes tárgyak között villanyborotvát, naptejet, aranyékszereket találtak. A legmegrendítőbb mégis az volt, amikor a hároméves Angelika úszógumija és homokozó játékai kerültek elő.
A helyszínen ma már csak szántóföldek és napraforgók találhatók, a feltárás után azonban a békéssámsoni önkormányzat emlékművet állított a balesetben elhunyt áldozatok emlékére. Ennek tetején ma is látható a repülőgép két alkatrésze, köztük a jó állapotban megtalált bal légcsavaragy.
