Az Orosházi Spartacus Birkózó Klub vezetőedzője, egykori kiváló versenyző, manapság pedig a veterán birkózó versenyeken öregbíti az orosházi birkózás hírnevét Páli Sándor. A múlt hétvégi, Varsóban rendezett világkupáról egy ezüst és egy bronzéremmel tért haza.
Páli Sándor Orosházán született 1963-ban. A birkózással hétévesen ismerkedett meg, egy gyerekek közti nézeteltérés elintézése kapcsán.
– Egyik társunknak volt egy kis nézeteltérése egy nagyobb fiúval, aki ráadásul birkózni járt. Megbeszélték, hogy suli után a távolugró gödörben lerendezik a dolgot. Már nem emlékszem pontosan, de valahogy úgy alakult, hogy a társunk helyett én álltam ki. Birkóztunk és a srác a végén megkérdezte, nincs-e kedvem birkózni. Volt. Lementem a Thék Endre utcai terembe és ott elkezdődött a birkózó pályafutásom – emlékszik vissza a kezdetekre Sándor.
Első edzői – Horváth László, Fekete Bálint, Károlyfalvi Elemér, Birki József – mindjárt pártfogásukba vették a nem túl erős felépítésű, de annál jobb mozgású, ügyes fiút. Sajnos egy sérülés hamar behatárolta a lehetőségeket, ami a versenysportot illeti.
– Az erősítő edzéseknél hajlamos voltam kicsit lazítani, de azért lassan jöttek az eredmények. Úttörő olimpián területit nyertem, magyar bajnokságon voltam. Az volt a baj, hogy hamar, már 16 évesen műteni kellett. A vidék bajnokság bronzérmét már úgy nyertem, hogy fagyasztották a térdemet. Nem sokkal az első műtét után a másik lábammal is eljátszottuk ugyanazt, így aktív versenyzőként igazán kiugró sikereket nem tudtam elérni. Azért egy két magyar bajnoki bronz, negyedik hely összejött. Hozzá kell tenni, hogy jóval nagyobb mezőnyök gyűltek össze az országos versenyeken, mint manapság, meg volt a súlyomban egy Nagy Béla (későbbi olimpikon), egy Közép László, egy Mihálovics Gyula – foglalta össze főhősünk.
Az aktív versenyzői korszak lezárulta után következett egy nagy kihagyás. Mikor úgy érezte, hogy nagyon elment a súlya, megint elkezdett lejárni a terembe és hamarosan elvégezte az edzőit is, 35 éves kora után pedig veterán versenyekre járt.
Erre az utolsó világbajnokságra még alaposan igyekszik felkészülni (Fotó: OrosCafé)
– ’99 óta minden magyar bajnokságon ott voltam, és Györgyi Pistával, Hencz Gyulával mentünk világversenyekre is. Több, mint tíz veterán világbajnokságon vettem részt. Négyszer voltam bronzérmes, de voltak negyedik helyezéseim is szép számmal. A legjobb a két évvel ezelőtti, görögországi világbajnokság volt, ahol kötöttfogásban és szabadfogásban is bronzérmes tudtam lenni. Ma már csak egyedül vagyok Orosházáról, ráadásul nekem is ez az utolsó évem veteránként. A szövetség szabályai csak hatvan éves korig engedik a részvételt, ezt pedig idén betöltöm. Erre az októberi világbajnokságra még rágyúrok. Meglátjuk, mire lesz elég. A súlyomat mindig tudtam hozni és ezt jó ha a tanítványok is látják. Októberig sokat fogok futni, úszni, hogy bírjam tüdővel is a versenyt, ne járjak úgy, mint a múlt hét végén Lengyelországban, hogy hiába vezettem, valaki a második menetre „elszívta a levegőt a szőnyeg fölül”. Eddig bronzérem volt a legjobb, amit szereztem, most az utolsó világbajnokságon szeretnék valami ennél fényesebbet – zárja a beszélgetést Páli Sándor.
