Szinte mindenki ismeri városunkban a Kedvenc és Horgászbolt tulajdonosát, a vármegye egyik legnagyobb horgász egyesülete, a Kedvenc Sporthorgász Egyesület alelnökét, Vígh Mihályt. Régi csibészek sorozatunkban most ő mesél a gyermekéveiről.
Vígh Mihály – vagy ahogyan mindenki ismeri: Víghmisi – 1963-ban Orosházán született, szülei harmadik, legkisebb gyermekeként. A mostani horgászbolt melletti öreg épület volt a szülői ház, a víztorony környéke és a buszpályaudvar területe pedig a játszótér, ahol a környék gyerekei összegyűlhettek és rosszalkodhattak. Misi testvérei idősebbek voltak nála, mint ahogy nagyrészt a gyerektársaság tagjai is.
– A víztorony helyén még akkor meg volt a malom tó és ez sok lehetőséget kínált. Halak, békák, sarazás. Rengeteg békát fogtunk és a lányok zsebébe, hajába tettük, ami nekünk jó mulatság volt, a lányoknak nem annyira. Nem annyira rossz, inkább piszok eleven kis kölyök voltam, sovány és fürge, mint a gyík. Jellemzően nem a foci volt a fő elfoglaltságunk. Sokat árok-cicáztunk, bigéztünk, kukorica csutkából építettünk mindenfélét. A mostanihoz hasonló, rengeteg vásárolt játékunk nem volt, de nem unatkoztunk soha. Jórészt az utca nevelt bennünket. Reggel kimentünk játszani, este meg haza. Pecáztunk is sokat. Ez már egészen kis koromtól fogva megfertőzött. Édesanyám szentesi lány volt, a Kurca partján nőtt fel. Ő szerettette meg a horgászást, először apámmal, aztán velem is. Szüleim viszonylag korán szabadjára engedtek. Végigmentem a Szent István után és a Darók-laposban aprítottam a kárászokat. A felszerelésen akkor már gyári horog, a játékboltban vásárolt damil, tollúszó (libatollból, házilag készítve) volt. Ezt a juharfáról vágott, egyenes ágra kötöttük és kész is volt – kezdi a mesélést Misi.
A horgászás, mint szenvedély máig megmaradt (A kép a Hármas-Körösön, a Kopasz-kanyarban készült, amikor az még tényleg kopasz kanyar volt.)
Mint mondja nem volt különösebben rossz gyerek, szinte csak egyetlen esetre emlékszik, amikor kikapott.
– Nem tudom pontosan, hány éves lehettem, de nagyon kicsi voltam még, amikor elszöktem. Nem volt ez szándékos, csak rabul ejtett a piac kavargása. Ott csellengtem, ahol sütötték a gesztenyét, míg fel nem tűnt valamelyik felnőttnek, hogy ott téblábol egy pici gyerek, a szülei meg sehol. Kifaggattak, hogy ki fia vagyok és hazavittek. Anyám akkor megvesszőzte a lábam szárát, mert addigra már nagyon aggódott. Az I. sz iskolába jártam. Átlagos gyerek voltam. Nem feszegettem a határokat, jól is tanultam, inkább a szorgalommal álltam hadilábon. Hidvéginé tanárnő érzett rá, hogy hogyan lehet engem legjobban kezelni. Elindított a fizika tanulmányi versenyen. Tudta, hogy többet ér egy pici dicsérettel, mint húsz dorgálással és igaza lett. Mint az őrült elkezdtem tanulni. Józsa Misi kémiából, én pedig fizikából képviseltem a sulinkat, később a megyei versenyen pedig a várost, de onnan nem nekünk kellett továbbjutni – fűzi hozzá.
Főhősünk az általános iskola elvégzése után a Táncsicsban folytatta tanulmányait. Itt már nem érezte magát annyira komfortosan. Az osztály jó volt, de itt kicsit jobban kilógott a sorból. Ezt a következő történet is jól példázza, melyben az igazságérzet felülírta az összetartást.
– Bejött helyettesíteni az egyik alkalommal egy apró termetű, csinos, fiatal tanárnő. A társaság nagy része azonnal elkezdte cikizni, ment a szemtelen beszólások sorozata, aminek az lett a vége, hogy kb. húsz perc után a tanárnő sírva ment ki az osztályból és vissza se jött. Az osztályfőnök elővette a csapatot, hogy mi is volt ez. Síri csend, senki meg nem szólalt. Nem tudtam elviselni az igazságtalanságot. Feltettem a kezem és elmondtam, mi volt. Jellemző módon én kaptam osztályfőnökit, pedig jószerével benne se voltam a disznóságban. Ez egy életre megragadt bennem – teszi hozzá.
A rég tervezett üzletet csak sokkal később sikerült megvalósítani (Fotó: CSJ.)
A Táncsicsban a géplakatos szakmát tanulta, de nem sokáig volt lakatos. Mindig is benne volt, hogy többet akar. Egész fiatalon már valamiféle üzletben gondolkodott. Ez csak sokkal később sikerült neki, de ez már egy másik történet témája…
