Cserfes asszonyok társaságában, vidáman telt az anyák napi interjúkészítés. Kacagásokból és ölelkezésekből nem volt hiány, a négy generáció tagjai egy kanapén ülve meséltek arról, mi jut eszükbe a legszebb, a legkedvesebb, a legléleksimogatóbb szóról: anya.
– Elsőként a szeretet és a gondoskodás – kezdi Horváthné Kriczki Zita édesanyjára, a 91 éves Kriczki Jánosné Jolika nénire nézve. – Mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá, és támogatott abban, hogy valóra válthassam az álmaimat. Taníttatott, táncversenyekre vitt, ruhát varrt nekem, később pedig, mikor már én is anya, dolgozó nő lettem, a háztartásban segített rengeteget. Felnőttként is szinte folyamatosan képeztem magam, ő pedig mosott, főzött, takarított nálam. Nélküle nem ment volna. Most én próbálok visszaadni egy keveset abból a sok jóból, amit tőle kaptam.
– Rengeteget adsz – vette át a szót Jolika néni. – Jössz, amikor tudsz. Nekem meg el kell fogadnom, hogy most ilyen rohanó világban élünk, és hogy kevesebb idő jut egymásra. A dédunokákat is egyre ritkábban látom, mindenki nagyon elfoglalt.
– Ez sajnos így van. Suli után mindennap edzésre viszem a gyerekeket, mire pedig hazaérünk, én tartok edzést – vette át a szót Jolika néni unokája, Baudermann Zita. – Nem könnyű beosztani az időt, gyakran érezzük, hogy kevés a napi 24 óra. Ettől függetlenül persze odafigyelünk egymásra. Nekem anyaként az a legfontosabb, hogy minél több időt tölthessek a gyermekeimmel.
A két Zita között nagyon szoros a kapcsolat. Az édesanya azt mondja, míg őt tinédzserként a szülei rövidebb pórázon, szigorúbban fogták, közte és a lánya között inkább baráti volt a kapcsolat.
– Mindig mindent megbeszéltünk, és a fontos kérdésekben kikértük egymás véleményét – folytatta Baudermann Zita. – Ma már a férjem véleménye az első, de természetesen anyáét is meghallgatom. Sűrűn beszélünk. Ha csupán öt perc telefonálásra jut idő, akkor annyit beszélünk, de mindkettőnknek fontos, hogy tudjunk egymásról. Bár azt mondhatom, anya szinte elfoglaltabb, mint én. Állandóan versenyekre jár, a hétvégéken is dolgozik, úgyhogy ebből a szempontból nem mondanám tipikus nagymamának.
– Ha viszont van egy kis szusszanásnyi idő, és az unokák nálunk alhatnak, mindenki boldog – folytatta Kriczki Zita. – Olyankor jókat játszunk, lefekvés előtt pedig mindig izgatottan várják a gyerekek az esti mesét. Igaz, esténként hússzor is elhangzik egymás után: „hiányzik anya!” Ilyenkor általában felhívják, és megnyugodnak. Ez már csak így van, egy anya pótolhatatlan.
A negyedik generáció tagjai, Tif, Letti és Ben anyák napján rajzzal köszöntötték az édesanyjuk mellett a nagymamájukat és a dédijüket. A családban évek óta ez a hagyomány. A rajz nem hervad el, örök emlék marad. A nagymama minden eddig kapottat biztos helyen őriz. Társul mellé egy szép vers vagy dal is, amely feladata kifejezni a gyermek szívében érzett hálát. Nem is olyan könnyű szavakba önteni, mit jelent egy anya az ember életében. Azért a gyerekeket megkértük, tegyenek egy próbát.
– Ha anyára gondolok, kedves dolgok jutnak eszembe. Elsőként az esti puszi és ölelés – kezdte a rangidős Tif. – Elalvás előtt szoktunk társasozni vagy kártyázni, meg este az ágyban szoktuk megbeszélni, hogy mi történt aznap az iskolában. Nagyon jó, hogy olyankor együtt vagyunk.
Zita mindenkihez egyesével bújik oda elalvás előtt. Lettivel, a legkisebbel külön rituáléjuk is van. Ez a puszik és ölelések ideje. Megkérdeztük Lettit és Bent, mikor érzik leginkább anyukájuk szeretetét.
– Amikor negyedelőzünk – mondta Letti.
– Amikor segít nekem a háziban, és amikor ottmarad az edzésemen – vette át a szót Ben. – Meg amikor elmegyünk a McDonald’sba.
A szeretetnyelve mindenkinek más és más, akkor is, ha testvérekről van szó. Zárásként álljon itt egy könyvajánló, amely segíthet minden anya-gyermek kapcsolat harmonikusabbá tételében. Gary Chapman és Ross Campbell Az 5 szeretetnyelv – Gyerekekre hangolva. Mert érdemes nyitott füllel várni a választ a kérdésre: „Te mikor érzed, hogy anya szeret?”
Fotók: Horváth Bence
