Az év utolsó éjszakája, az újév előestéje szinte mindenki számára izgalmas időszak, hisz ekkor valami lezárul, és ezzel egy időben valami új veszi kezdetét. Egyeseknek megadatik, hogy szeretteik körében, egy nagy buli kellős közepén számlálják vissza az év utolsó másodperceit, másoknak viszont ezek a pillanatok is a munkáról, a hivatásról szólnak. A nagy naphoz közeledve ismert orosháziakat kértünk arra, hogy meséljék el életük egyik igazán emlékezetes szilveszterét. Horváthné Kriczki Zita története következik.
– Bő harminc évvel ezelőtt a csongrádi művészüdülőben töltöttük a szilvesztert. Táncosként bemutatót tartottunk a két-háromszáz fős ünneplő tömeg előtt, majd a családdal együtt ezen a helyen élveztük az est további részét. Zita lányunk hatéves volt ekkor, gyönyörű, szőke kis tündér, akiről tudtuk, nekünk a legszebb, de ezen a szilveszteren kiderült, mások is hasonlóan vélekednek róla. A bál szervezői a műsorszámok után szépségversenyt hirdettek, amelyre az ovisoktól a felnőtt hölgyekig bárki jelentkezhetett. A felsorakozott nevezőkre száz forintért lehetett szavazni, mi is leraktuk a százast a kislányunkra, csak egyet, hisz azt hittük, egy főre csak egy voksot tehetünk. Mint kiderült, tévedtünk, de ez nem befolyásolta a végeredményt, hisz Zita így is első lett a sok tizen-huszonéves szépség mellett. Egy anya szíve akkor boldog, ha a gyermekét boldognak látja, a kis szépségkirálynőnk pedig szinte repesett az örömtől, mikor a fejére helyezték a koronát. Ezután szinte egész este ropta, imádott táncolni, az élete része volt ez a mozgásforma, hisz igaz, ő maga még nem bemutatózott, de mindig ott volt velünk a fellépéseken, a táborokban, a próbákon. Táncosok közt nőtt fel a mi kis energiabomba bálkirálynőnk, aki mindig tovább bírta volna a bulit, mint a szülei.
Fotó: OrosCafé archívuma
