Negyven éve, gimnazista korában lépte át először a könyvtár ajtaját Vidáné Fazekas Ágnes. A könyvtárosok világnapja alkalmából kérdeztük a sokak által ismert könyvtárosnőt hogyan indult karrierje és mi az, ami a mai napig motiválja őt.
Április 14-e a könyvtárosok világnapja, melyet az Amerikai Könyvtárak Szövetsége és a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett. Célja, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a bennük tevékenykedő könyvtárosok történelmi és társadalmi szerepére. Vidáné Fazekas Ágnes gimnáziumba járt, amikor sógornője felajánlotta neki, amennyiben szeretne egy hónapig dolgozhat az orosházi városi könyvtárban diákként.
– Már akkor is nagyon szerettem olvasni és végül kaptam az alkalmon. A sógornőm bevitt az akkori városi könyvtárba és szerencsére volt hely diákoknak. Előtte persze volt elképzelésem, hogy tanári pályára megyek, de így, hogy elkezdtem ott dolgozni tudtam, hogy ez a nekem való. Tehát már negyven éve annak, hogy bejöttem a sógornőmmel és kijelentettem, hogy nekem ez tetszik – mesélte Vidáné Fazekas Ágnes.
Ágnes elmondta, mostani csapatának egy részével együtt kezdtek a könyvtárban dolgozni, ez pedig egészen nyugdíjig meg is maradt. Munkájában azt szereti legjobban, hogy sosem ugyanaz, mindig változatos feladatok várnak rá.
– Ma is szívesen jövök be a kollégákhoz és az olvasókhoz egyaránt. Annyi emberrel találkozom, és a folyamatosan változó világ ellenére még mindig fontos nekik, hogy könyveket olvassanak. Persze sosincs két ugyanolyan olvasó és könyv – hangsúlyozta – Szeretek könyveket ajánlani. A koronavírus idején előfordult, hogy egy nő segítséget kért, én pedig az addig olvasott könyvei alapján választottam neki könyvet. Azóta is szereti, ha én ajánlok neki irodalmat, ez be tudja aranyozni az ember napját – mondta mosolyogva.
Ágnes amellett, hogy törődik az olvasókkal az orosházi múltidéző oldalát is vezeti. Régi újságcikkeket böngész és amit érdekesnek talál megosztja a weboldalon. Emellett feladati közé tartozik, hogy felügyelje kollégáit, valamint figyelmeztesse az olvasókat, ha a határidő a végéhez közeledik.
– A könyvtárosok világnapja egyfajta elismerés, hogy igenis emlékezzünk és beszéljünk a könyvtárakról és a benne dolgozókról. Szerencsére ma is sokan járnak, mivel a nyomtatott könyveket nem pótolhatja semmi. Sokan pedig sajnos nem tehetik meg, hogy megvegyék az aktuális kedvencet és inkább kikölcsönzik. Én az olvasók és a kollégák miatt szeretek itt dolgozni, ha egy nap nincs is jó kedvem akkor is mosollyal fordulnak hozzám, ami elfeledteti a gondokat – tette hozzá a könyvtárosnő.
Ágnes a negyven év munkaviszony után a nyugdíjba vonulását tervezi. Úgy véli, ha valaki úgy gondolja, egy nap szeretne ő is ehhez a csapathoz tartozni a képzettségen kívül szükség van könyvismeretre, empátiára és rengeteg türelemre.
