Visszarepültek az időben az Ezüst Fenyő Idősek Otthona lakói. Egészen gyerekkorukig, sőt nagyszüleik gyerekkoráig nyúltak vissza az emlékezések, melyeket Gálné Csizmadia Anikó népi iparművész hívott életre kézzel készített játékai segítségével.
Az előadásra érkező, idős bentlakók számára bizonyára hatalmas élmény volt feleleveníteni gyermekkoruk szép emlékeit, a hölgyeknek első babáik arcát, a férfiaknak első sörényes lovacskájuk alakját.
– Hogyan éltek régen az emberek, elsősorban az asszonyok és a kislányok? Hogyan készültek a gyerekek a felnőtt életre? Mivel játszottak? – ezzel a kérdésfeltevéssel indult Gálné Csizmadia Anikó népi iparművész, tojásfestő, gyermekjáték-készítő előadása.
A válaszadás közben az előadó elővette gyűjteményéből az általa készített kötözött rongybabákat, csuhé- és gyékényállatkákat, később pedig a varrott testű, öltöztethető babáit is. Együtt emlékezett vissza a bentlakókkal azokra az időkre, mikor még egy gyermek minden kezébe akadt, természetes anyagból játékot kreált. Hogy miért? Mert nem volt bolti játék, játszani viszont mindenki szeretett.
Csak babusgatni, ölelgetni lehessen
– Az anyuka mellé odaültek a lányok. Anyuka szőtt, font, rengeteget varrt, hiszen minden ruhát az asszonyok készítettek abban az időben. Ami tönkrement, azt megfoltozták, a régiből újat csináltak, a le-lehulló anyagból pedig a gyerekek babákat kreáltak. Nem kellett több nekik, mint egy elnyűtt ruha darabja, vagy egy kilyukadt lepedő széle, és már alkottak is. Egyik rongyot a másikba tekerték, egy kis fonallal megkötötték, és már kész is volt a „baba”, amit ölelgethettek, babusgathattak. A nagyobbak és ügyesebbek már hajat is készítettek nekik, melyet befontak vagy koszorúba kötöttek az akkori divat szerint – mesélte a népi iparművész.
Fotó: Horváth Bence
De a rongyjátékok mellett ott voltak a csutkababák, a csuhéból kukoricafosztáskor készített figurák, akik haját a kukorica bajuszából készítették el a lányok. De csináltak a természetes anyagokból állatokat, köztük madarat, pillangót, cicát, csacsit és lovacskát is.
Bogáncsból és agyagból is készültek játékok
– Bogáncsból készültek a bútorok, emlékszem, én is sokat csináltam belőlük. Az agyagos földből pedig a fiúk csodás várakat alkottak. A gyerekek bármivel képesek voltak játszani, amit csak találtak. Érdekesség, hogy régen a kislányok nem varrták ki a babáik arcát. Egyrészt, mert meg sem kapták édesanyjuktól a kincsnek számító tűt, másrészt pedig azért nem volt szeme, szája ezeknek a figuráknak, hogy ne lehessen róluk egy konkrét érzelmet leolvasni. Így ha jókedvű volt a gyermek, akkor úgy érezhette, a babája is mosolyog, viszont ha rosszkedve lett, akkor az együtt búsult vele – mesélte Gálné Csizmadia Anikó.
A számtalan érdekességet és nosztalgikus történetet magába foglaló előadást egy pályázat jóvoltából hallgathatták meg az idős otthon lakói július 15-én.
12 programra és eszközökre is futotta
– Egy TOP-os pályázaton 600 ezer forintot nyertünk, melyet egyrészt eszközök vásárlására költöttünk, másrészt pedig 12 programot valósítunk meg belőle ez év folyamán – mesélte Lakiné Tóth Ilona irányító gondozó. – A rendezvényeinkhez pavilonokat vettünk, valamint egy kiülővel gazdagítottuk az udvarunkat, ahol a lakók kényelmesen élvezhetik a szabad levegőt. A 12 program a meghívott vendégeink jóvoltából valósul meg, eddig egy helytörténeti előadást hallgathattak meg az érdeklődők Héjja Juliannától, illetve egy „Szeretet teadélutánon” vehettek részt a lakók, melynek keretében óvodáskorú gyermekek látogattak el hozzánk.
A további programok között szerepel Deák György néprajzi előadása, az Ezüst Fenyő aratóünnepsége, majd feleleveníthetik a lakók a Szent Mihály napi szokásokat is. De lesz szüreti mulatságuk és Márton napi vigasságuk is. Az idősek napján sem unatkoznak majd az otthonban élők, sőt, a pályázatnak köszönhetően aktívan készülhetnek majd az adventi időszakra is.
