Vannak, akik számára március 15-e csak egy ugyanolyan nap, mint a többi, mások viszont teljesen magukénak érzik az 1848/49-es szabadságharc kitörésének emléknapját, és nagy tisztelettel emlékeznek vissza a történelmi pillanatra, illetve annak felejthetetlen alakjaira. Tegnap délután az utcán sétálókat szólítottuk meg a témával kapcsolatban, kérdéseinkre ez alkalommal is változatos feleletek érkeztek.
– Sokat jelent nekem ez a nemzeti ünnep, szívesen kimegyek majd a koszorúzára is – mondta Bodó Judit.
– Szerencsére délelőtt szabad leszek, így ott tudok lenni a Kossuth szobornál, csak délután megyek dolgozni. Ha a munkám engedi, fel szoktam jönni a városi megemlékezésekre, nemcsak március 15-én, hanem október 23-án is. Szerintem nagyon fontos egy szabadságharc emlékének a megőrzése, hiszen a múltból mind sokat tanulhatunk. Sőt, úgy gondolom, minden magyarnak kötelessége lenne részt venni ezeken az ünnepségeken, és odafigyelni azok üzenetére – zárta Bodó Judit.
– Mi már a suliban egy ünnepi műsorral kezdtük a napot. Nekem kifejezetten tetszett, mert nagyon változatos volt, a beszédek mellett volt benne sok ének és tánc is – kezdte Hajdu Viola.
– Március 15-én ki fogok jönni a városi megemlékezésre, kivételesen az egész családom itt lesz. Nem szokás nálunk, hogy együtt veszünk részt a nemzeti ünnepeken, de most így alakult. A kokárdát feltűzöm majd, az biztos, attól függetlenül, hogy bennem különösebben nem él ez a magyarságtudat. Ettől függetlenül természetesen tisztelem a szabadságharc hőseit, ez egyértelmű, és amikor felcsendül a Himnusz, mindig elérzékenyülök, és különös érzés fog el – zárta Hajdu Viola.
– Szép ünnep március 15-e, én nagyon szeretem – mesélte Darida Jánosné.
– Ilyenkor emlékezem a Márciusi Ifjakra, és arra, ahogy kiszabadították a börtönből Táncsics Mihályt. Nekem olyan jó arra gondolni, hogy 1848-ban voltak olyan emberek, akik kiálltak az igazukért. A városi ünnepségre nem nagyon tudok feljönni, fáj a lábam, nem bírok sokáig egy helyben állni, helyette inkább a tévében szoktam nézni a megemlékezést. De ha ezen a napon elmegyek otthonról, a kokárdát azért mindig feltűzöm. Láttam, ahogy délelőtt az ovisok és iskolások hozták a Kossuth szoborhoz a kis zászlóikat. Szép dolog, hogy beléjük nevelik ennek az ünnepnek a fontosságát. Reméljük, ha megnőnek sem felejtik el, mit tanultak a szabadságharcról – tette hozzá Darida Jánosné.
– Szerintem egy normális ember számára különleges ez a nap, legalábbis annak, aki magyarnak érzi magát – fogalmazott Laukó Norbert.
– A kokárdát minden évben kitűzöm március 15-én, és ha van rá időm, eljövök a városi megemlékezésre is. Sokat lehet tanulni a múltból, a hibákból, azokból, amiket akkor elkövettek. Fontos lenne, hogy megtartsuk a nemzeti ünnepeinket, de szerintem ez egyre inkább kezd kikopni. A többi ünnepre is igaz ez, gondoljunk a karácsonyra vagy a húsvétra, már azok sem olyanok, mint régen. E tekintetben mindenkinek van felelőssége. Szerintem bele kellene nevelni már a kisgyerekekbe, mit jelent ez a nap, sőt, minden történelmi szempontból fontos napot, még akkor is, ha az rossz volt. Azokból is ugyanúgy tanulhatunk – zárta Laukó Norbert.
Fotók: Horváth Bence
