Nagy Szabolcs többféle sportággal ismerkedett meg élete során. Egyesületben judózott, kajakozott, asztaliteniszezett, tinédzser korában pedig hegyikerékpározott, a természetjárás végig jelen volt az életében. Nyolc éve ismerkedett meg a via ferrata túrákkal, majd a SUP-pal, ezután belekezdett a Spartan versenyekbe is. Mindezt azért, mert orvosa egyszer azt mondta ideje elkezdeni gyógyszert szednie, ő azonban inkább a sportot választotta.
Különböző sportágakat űz hobbiként Nagy Szabolcs, mondhatni földön, vízen és levegőben egyaránt jelen van. Elmondása szerint mindig szerette a kihívásokat, a sportokban pedig újabb és újabb célokat tudott kitűzni saját maga számára.
– Körülbelül nyolc éve kezdtem el via ferrata túrákra járni. Ez magyarul vasalt utakat jelent, amely egy olyan hegymászás, sziklamászás, ami kijelölt pályán történik. Általában sodronykötélből áll, vagy vasakkal van kijelölve az út, ezen mászunk végig beülővel, karabinerrel, sisakkal. Igaz, könnyebb, mint a sima sziklamászás, de ugyanolyan gyönyörű helyekre lehet eljutni – mondta Szabolcs. – Ezeket az utakat még a katonák építették ki a világháborúban, hogy megkönnyítse számukra a hegyeken való átkelést és gyorsabban tudjanak mozogni. Habár Magyarországon is egyre több helyen lehet űzni, elsősorban Ausztriában és Olaszországban van jelen ez a fajta túra – tette hozzá.
Szabolcs és sógora – aki bevezette őt ebbe a világba – már Ausztria számos területén mászott, mint a Rax, Eisenerz és a Hohe Wand, azonban egyik legnagyobb túrájuk Dachstein volt, ahol 3200 méter magasba másztak fel a szinte függőleges sziklafalon, majd a hegy tetején a gleccseren frissen csapolt sör várta őket.
– Bécs alatt a Hohe Wand is nagyon szép hely, bár sokkal kisebb a fal, mint más túráinkon volt. Ott is egy meredek sziklafalat kell megmászni, majd egy állatsimogató, Skywalk kilátó és egy hütte várt odafent. A hegyfalban U alakú vasak vannak, abba tudtuk magunkat becsatolni. Néhány helyen azonban már hiányzott, ott szabadon kellett másznunk. Ennek az útnak az az érdekessége, hogy egy függőleges, körülbelül 15 méter hosszú kürtőbe is be kell mászni, aminek a felső végén annyira kicsi a kimászási hely, hogy még a hátizsákot is le kell venni, és magunkra karabinerezni – mesélte Szabolcs, milyen kalandokban volt része. – Előfordult, hogy a család is velem jött, de ők amíg mi másztunk, addig máshol túráztak. Habár a gyermekeim már mondták, hogy szeretnék kipróbálni a via ferrata-t – tette hozzá.
A via ferrata mellett teljesítménytúrákon is részt vesz. Legutóbb két héttel ezelőtt indult a Kitörés 60 elnevezésű túrán. A 60 kilométeres távot éjszaka, a mínuszokban tették meg, gyakran jeges vagy sáros utakon 2100 méter szintkülönbséggel. Legszebb túrájának a szlovén nemzeti hegy, a Triglav megmászását tartja. Ezer méter magasságból indultak, majd 14 óra alatt érték el a 2864 méteres csúcsot, melyhez az utolsó 500 méteren a hegygerincen vezetett az út. Elmondta, a visszaút is belefért a napba, így 3700 méter, abszolút szintemelkedéssel zárták a túrá.
Kiemelte, az egyik legjobb dolog ezekben az alkalmakban, hogy közösségépítő erővel bírnak. Triglavnál például szlovénekkel, németekkel, dánokkal, lengyelekkel beszéltek a másnapi túrákról. Szabolcs emellett négy éve próbálta ki magát a SUP világában is. Átevezett a Balatonon, a Tisza-tavon, tavaly pedig a volt, általános iskolai technika tanárával szerveztek meg egy közös túrát.
– Békésről indultunk a Körösön, sátorral, igazi nomád stílusban. Hat nap alatt végig eveztünk a Körösön, majd a Tiszán Szegedig. A Kákafoki-holtágat is belevettük a túrába. Teljesen más a folyókon végig evezni, mint elautózni Szegedre. Én SUP-pal, a tanár úr pedig egy kétszemélyes túrakenuval evezett, nagy élmény volt hat napon keresztül állni a deszkán. Habár volt útiterv, szabadon túráztunk napi átlag 50 kilométert, ott álltunk meg sátrat verni, ahol épp ránk esteledett. Leírhatatlan milyen érzés hajnalban kijönni a sátorból, látni, ahogy gőzölög a folyó és felkel nap. Találkozni kis vaddisznókkal, őzekkel, hattyúkkal, egy szakaszon olyan volt, mintha az Amazonason eveznék – mesélte Szabolcs mennyi élménnyel gazdagodtak, majd mosolyogva hozzátette a 200 kilométeres túra célja egyébként az volt, hogy Szegeden egyenek egy finom halászlevet.
A vízi sportok mellett a békéscsabai Spartan STG csapathoz is csatlakozott, ahol tavaly lefutotta Komlón a Super távot, idén pedig egy hétvége alatt szeretné mindhárom távot, a Sprintet, a Supert és a Beastet is megcsinálni, egy Trifecta érmet szerezni.
– Néha nehéz ezt összehozni a munka és a család mellett, a feleségem nélkül nem is menne. Ő az, aki támogat engem, és amíg én hegyet mászok, futok vagy evezek, addig intézi az otthoni dolgokat – hangsúlyozta Szabolcs. – Persze ezeknél a sportoknál mindig van az emberben egy kis félsz, tudni kell nemet mondani, ha a körülmények nem megfelelőek, hiszen két gyerek vár rám otthon. Én ezt amúgysem a versenyért, hanem magam miatt kezdtem el, hogy be tudjam bizonyítani megcsináltam – tette hozzá.
Szabolcs kiemelte, mindenkit szeretne arra buzdítani, hogy sportoljon, tűzzön ki magának apró kihívásokat, amiket meg tud valósítani, hiszen az egészséges élethez szükség van a mozgásra. A sportokban pedig mindig lehet új célt kitűzni, számára a következő egy Ironman teljesítése lesz.
