Sokan még asztaliteniszezőként ismerik az OMTK-ULE női labdarúgó csapatának egyik oszlopos tagját, aki három gyermeke nevelése mellett is ott van és segíti a csapatot. A legutóbbi fordulóban éppen kapus volt.
Orosz-Tóth Vivien családjában mindig is jelen volt a sport. Édesanyja kézilabdázott, édesapjára – a népszerű Totyára – az OMTK egykori legendás kapusára pedig minden sportszerető orosházi emlékszik. Heti főhősünk az asztalitenisz révén lett ismert és sikeres orosházi sportoló. Az NB I-ben, Bogdánffy Csaba irányítása alatt püfölte a kaucsuklabdát, de a foci már ekkor – sőt, mint mondja, kislány kora óta – ott volt az életében. Először mint hobbi. Mindig beállt a fiúk közé focizni, női foci még nem volt a városban akkortájt.
– Egyszer csak eljött a pillanat, amikor belefáradtam a pingpongba, nem is volt kérdés, mivel folytassam. Egyenes út volt számomra az akkoriban alakult Szentetornyai Amazonokhoz. Aztán a foci maradt. Csanádapáca, Nagymágocs voltak a következő állomások. Ebben az időszakban álltam be először a kapuba. Előfordult, hogy nem volt kapusunk és én bevállaltam. Jól is ment a védés, valószínűleg a génjeimben van kódolva. Egészen a balesetig minden rendben volt – idézi fel Vivien.
Vivien egyik elszenvedője volt a tótkomlósi tragikus rally balesetnek. A jobb lábfején és a bokáján kellett az ínszalagokat műteni, összevarrni. Hónapok múlva tudott csak lábra állni és járni valamelyest. Nem adta fel, hosszú rehabilitációs kezelés és gyógytornák után ismét a focipályán kötött ki. A lábadozás ideje alatt adott életet első gyermekének. A „nagylány” már oviba jár.
– Szerettünk volna a kislányunknak egy kistestvért is. Ezzel egy kicsit túlteljesítettük a tervet, nem egy kistesó lett, hanem kettő. 2021 novemberében születtek meg az ikrek. Még mindig úgy éreztem, hogy szeretnék visszatérni a pályára és ez meg is valósulhatott tavaly augusztusban. Facebookon láttam, hogy megalakult az OMTK-ULE női csapata. Rögtön írtam nekik, jelentkeztem. Még mondtam is a lányoknak: nem igaz, hogy nem jutottam eszetekbe! Sokakkal ismertük egymást, csapattársként, vagy ellenfélként. Nem egyszerű dolog háromgyermekes anyaként edzésre, hétvégi tornákra járni, szerencsére a párom mindenben támogat és a nagyszülők is segítenek, így meg tudom oldani – jutott el a máig Orosz Tóth Vivien.
Az orosházi csapat – Békés megyei női bajnokság híján – a Pest megyei bajnokságba nevezett, majd ahogy növekedett a létszám, a több játéklehetőség érdekében a Csongrád-Csanád megyeibe is. (Ez utóbbi bajnokság egy fordulóját láthattuk január 15-én, vasárnap az Eötvös csarnokban.) Az orosházi forduló után a csapat kapusa bejelentette, hogy távozik az együttestől. Komoly érvágás volt ez, hisz múlt vasárnap már a Pest megyei bajnokság felsőházi rájátszásában kellett pályára lépniük. Szerencsére itt volt a csupa szív jolly joker, Tóth Vivien. Beállt a kapuba és komoly részt vállalt a két döntetlennel és egy győzelemmel zárult forduló sikerében, melynek köszönhetően az orosházi csapat a második helyen állva várhatja a folytatást.
– Volt izgalom előtte, de szerencsére elég jól ment a védés, a csapattársak meg voltak velem elégedve. Azért kinn jobb játszani. Már nem vagyok a legfiatalabb a csapatban, de amíg az erőnlétem, állóképességem engedi, addig folytatni is szeretném. Szerintem van még benne pár év. Egyre könnyebb lesz, ahogy nőnek a gyerekek – zárja a beszélgetést.
