Tíz évvel ezelőtt nyilvánították január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának, elűzésének emléknapjává. Orosháza Német Nemzetiségi Önkormányzata is igyekszik méltóképpen ápolni a szerencsétlen sorsú emberek emlékét, szerda reggel az Eötvös József Katolikus Általános Iskola diákjaival és pedagógusaival közösen egy szentmisén vettek részt.
Az eseményen a helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselői mellett az Eötvös József Katolikus Általános Iskola diákjai és pedagógusai is részt vettek. Dr. Abonyi Lajos, a nemzetiségi önkormányzat első elnöke elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt nyilvánította az országgyűlés január 19-et a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává.
Maga az elűzés már 1945-ben megkezdődött, majd 1946. január 19-én indult el Budaörsről az első szerelvény, mely az elűzött magyarországi németeket visszaszállította hazájukba. Előtte és ezzel párhuzamosan börtön, internálótábor, szibériai kényszermunka és a belső telepítésnek nevezett ide-oda űzés lett a sorsuk.
Fotók: Horváth Bence
– Magát a folyamatot a teheráni konferenciára vagy akár az 1945-1946 körüli magyar nacionalista politikára is vissza lehet vezetni. Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt politikusa akkor azt mondta, hogy a magyarországi németség az oka Magyarországon gyakorlatilag mindennek, fekély a nemzet testén. Még azt is megszabták, hogy 30 kilós csomaggal és összesen 50 pengővel menjenek, ezt sajnos a többi politikai párt is elfogadta. Mi most országszerte ezt az emléknapot tartjuk és örülünk annak, hogy most már nyíltan beszélhetünk ezekről a dolgokról, amiről a történelemkönyvek szinte egyáltalán nem írnak – mondta dr. Abonyi Lajos.
Mint ahogy az esemény során is elhangzott, a fűtetlen marhavagonokból álló szerelvények ablakrácsain sírás és kétségbeesett mondatok foszlányai szűrődtek ki ezen a napon, valamint a magyar himnusz görcsös éneklése és a vagonok oldalán lévő felirat: Mi azért mégis magyarok maradunk.
Fotók: Horváth Bence
A Szovjetunióba érkezettek bányákban, építkezéseken dolgoztak, emberfeletti teljesítményre kényszerítve. Napi fejadagjuk gyakran csak 200 gramm kenyér volt, hajukat egyformán rövidre vágták, volt hogy naponta 10-15-en betegedtek vagy haltak meg és még hosszan lehet beszélni és írni a fizikailag és lelkileg tönkretett emberek életéről. De voltak, akiknek sikerült hazatérniük, mert ők Magyarországot továbbra is kedves, szeretett szülőföldjüknek tekintették.
