Minden kisgyerek rajong valamiért, a nagy járművek pedig kiemelt figyelmet kapnak. Sokan a kamionokat, vonatokat vagy repülőket szeretik, Barna Benedek a buszokba szeretett bele. Az orosházi születésű fiatal az álmát váltotta valóra azzal, hogy buszvezetőként kezdett dolgozni.
Barna Benedek két éves korában szeretett bele a buszokba. Amikor Orosházáról Gádorosra költöztek összeismerkedtek az egyik buszvezetővel. Ő mondta a fiatal Benedeknek, hogy nyomja meg azt a gombot, és ahogy kinyílt az ajtó, a kisfiút rögtön elvarázsolta.
– A buszozás aztán általános iskolás koromban a mindennapjaim részévé vált. Gádorosról jártam be az Eötvös József Általános Iskolába, majd a Kemény Gábor Közlekedési Szakgimnáziumba kerültem Békéscsabára. Oda is mindig busszal utaztam, ami három órát vett igénybe. A választható szakok közül a szállítmányozást választottam, az ötödik évemben pedig megszereztem a szállítmányozási ügyintéző szakképesítést – mesélte Benedek.
Az iskola után jelentkezett az – akkor még – Dél-Alföldi Közlekedési Központhoz, mint forgalmi szolgálattevő. Buszt vezetni akkor még nem tudott, mert nem érte el a 21 éves kort, de valami olyat szeretett volna csinálni, amivel közelebb kerülhet az álmához. Eközben pedig egy tehergépjármű vezetői OKJ tanfolyamot is elvégzett.
– Amint jött a lehetőség elkezdtem tanulni, hogy megszerezzem a jogosítványt autóbuszra. Mivel hamarabb végeztem, és nem voltam még 21 éves, így két hetet várni kellett a vizsgával. Azóta persze már a mindennapjaim része a buszozás – mondta Benedek – Majdnem két éve vezetek buszt, de reggel, amikor felkelek nem érzem úgy, hogy én most dolgozni indulok. Nekem ez egy hobbi, egy hivatás. Szeretek emberek között lenni, megismerni őket. Valamint egy kényelmes és elegáns munkának gondolom – tette hozzá.
A 23 éves fiatal végül Szentesre került, mivel Orosházán éppen nem volt felvétel. Mindennap fél négy előtt ébred, majd Gádorosról Szentesre utazik, ahol – miután átvette a buszt kollégájától – elvégzik a napi feladatokat, majd egy kis szünetben beszélgetnek, viccelődnek, így jó hangulatban indulhat a nap.
– Nekem leginkább törzsutasaim vannak. Amikor felszállnak mindig érdeklődni szoktam hogy vannak. Ehhez a szakmához kell egy kommunikációs készség, tudni kell bánni az emberekkel. Számomra az egyik legjobb érzés, amikor megérkezünk az állomásra, és mosolyogva szállnak le az utasok. Sokszor megköszönik az utat, néha meg is dicsérnek, mert kellemesen utaztak. Persze itt is vannak rossz napok, de az ritka – mesélte az orosházi fiatal.
Benedek elmondása szerint délután vár rá a nagyobb feladat, amikor a Szentes-Hódmezővásárhely-Szeged, majd Szeged-Domaszék-Sándorfalva-Csongrád-Szentes vonalon kell végigmenni. Ez egy nagy kör, amely után jól esik beszélgetni a kollégákkal, majd a takarítás után hazamenni.
– Benne van a felelősségérzet is persze, de nem szabad túlzásba vinni, hiszen akkor könnyen stresszes lesz az egész. Át kell gondolni, hogy például amit egy személyautóval megcsinálnál, azt egy busszal, 40-50 emberrel a hátad mögött nem feltétlen teszed meg. Nekem szerencsére még nem volt balesetem, de ehhez szükséges egy kis előrelátás is, ha látom például, hogy valaki nagyon „menőn” szeretne közlekedni, akkor inkább lassítok és elengedem – mondta a buszvezető.
A buszvezetők egy nap maximum 9 órát vezethetnek, ami Benedek elmondása szerint ennyi nem szokott összegyűlni. Az ő legnehezebb napja a szombat, amikor 8 óra 40 percet vezet, de a pihenőidők megfelelően vannak kialakítva, így arra is van ideje, hogy egy étteremben megebédeljen. Elmondása szerint nem tudná elképzelni, hogy mást csináljon, a jövőben pedig szeretné kipróbálni magát oktatóként is, hogy képezze a jövő járművezetőit. A fiatal buszvezető kiemelte, sokat köszönhet szüleinek, a gádorosi buszsofőröknek, valamint oktatóinak egyaránt.
