Gondolta volna, hogy a honfoglaló magyarok az évszakváltást ünnepelték újévként? Régóta hagyomány már a háztartásokban, hogy hangos ünnepléssel, tűzijátékkal köszöntik az új évet, de honnan ered ez a szokás, mikor ünnepeltek először ilyen módon Magyarországon?
Az ünnep maga Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki az év utolsó napján hunyt el, az ünnepség azonban még a rómaiktól maradt fent. Az ókorban a téli napforduló idején tartották ezeket a mulatságokat, ahol még a rabszolgák is leülhettek az ünnepi asztalhoz. A magyaroknál először szintén az évszakváltást ünnepelték újévként, sokáig mozgóünnepként volt jelen Európa életében. Sokáig magával a karácsonnyal esett egybe az újév, végül 1691-ben XII. Ince pápa nevezte ki január elsejét az újév napjának.
Ezen a napon régi szokás volt például a nyájfordítás, amikor az állatokat felkeltve rávették őket, hogy forduljanak egyik oldalukról a másikra, ezt a termékenység érdekében tették. Ilyenkor az asszonyok sem dolgoztak, illetve az állatokat sem fogták be.
A népi szokások közé tartozott még a fokhagyma kalendárium. Tizenkét gerezd fokhagymát tettek ki, amelyek az elkövetkező év hónapjait szimbolizálták. Ezekre sót tettek, és amelyik gerezd átnedvesedett reggelre, arra a hónapra bőséges csapadékot jósoltak.
Zajkeltésként – hogy elűzzék a gonosz szellemeket – régen dudával, ostorral és kolomppal verték fel a falvakat. Ezt váltotta fel a tűzijáték, amely régen az egyházi szertartások, ünnepek kísérő eseményei voltak. Magyarországon először Mátyás király esküvőjén tartottak tűzijátékot, amely az ünneplés jelképeként újévi szokássá vált.
