„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” (Mik. 5:1)
Az Advent a 4. században a Vízkereszt ünnepét (január hatodika) megelőző három hetet jelentette, s a keresztségre való felkészülés alkalma volt. De száz év múlva az Advent a Karácsony elé került, és a karácsonyra való felkészülés időszaka lett. Az „advenio” latinul azt jelenti, hogy eljövök. Adventkor érezzük, hogy Jézus közeledik hozzánk.
Az első advent akkor kezdődött, amikor az első emberpár bűnbeesése után Isten megígérte, hogy jön majd Valaki, aki a kígyó fejére tapos. Attól kezdve mindig várta az emberiség, hogy jöjjön a világ Megváltója. Betlehemben, amelynek lakói büszkén olvashatták az ószövetségből, hogy ott fog megszületni a Megváltó, nem volt egyetlen egy hely sem Jézus számára azon az estén. Vajon a mi szívünkben van-e egy kis fenntartott hely Jézus számára?
A második advent sokkal rövidebb és sokkal szomorúbb volt és három napig tartott, Jézus Krisztus halálától feltámadásáig. Jézus előre bejelentette, hogy eltemetik és harmadnapra feltámad. Ez a második advent végül nagy örömmel fejeződött be, amikor a tanítványok találkoztak Jézussal. Lehet, hogy nekünk is voltak ilyen három napig tartó bánataink. Vajon befejeződtek-e ilyen nagy örömmel, amikor Jézussal találkoztunk?
Van egy harmadik advent is. Ez Jézus mennybemenetelével kezdődött. A csodálkozó tanítványok előtt megállt két angyal, és ezt mondták nekik: „Galileabeli férfiak, mit álltok itt, nézve a mennybe, ez a Jézus, aki felment tőletek a mennybe, úgy fog visszajönni, ahogy láttátok Őt felmenni a mennybe” (Ap. Csel 1,11). Azóta várja a keresztyén világ, hogy Jézus visszajöjjön.
Az advent: a karácsony várása. Az advent az, amikor megérzi az ember, hogy Isten eljött és átölelte.
Kiemelt kép: Horváth Bence
